Vereb Katalin -
A JAPÁN RUHÁZKODÁS TÖRTÉNETE

EGY KIS TÖRTÉNELEM
Az újkőkorszaktól napjainkig

A japán ruhák eredetének "nyomozása" csak sejtéseken alapul. A japán textíliák legkorábbi darabjai az Asuka periódusból (552-646) maradtak fenn. A régészeti ásatások alapján két fajta neolitikus kultúra ismerhető fel. Ezek az edénykészítési technikában és tervezésben nyilvánultak meg.
A Jómon kultúra, a zsinórmintás agyagedényekről kapta nevét, s i.e. 10000-től i.e. 111. századig tartott. Ezek a tervezetek a kosárfonásból eredeztethetőek, s a minta megjelent a korsók felületétől a szőtt ruhákig. Bár a ruhadarabok "töredékeinek" száma igen kevés, mégis következtethetünk, hogyan öltözködtek a japánok.
Az általánosan elfogadott, hogy a Jómon-kori ember - mind a férfi, mind a nő - zárt nadrágot hordott, a derekánál fonott kötéllel megkötve és egy rövid felső köntöst csőujjal. Ezek V-nyakú "pulóverek" lehettek, mintájuk hímzett vagy festett görbe vonal.

Ezek a ruhadarabok nem tűntek túl alkalmasnak a meleg és nedves klímájú Japánban, de kapcsolatot mutathat a Jómon kultúra és az észak-ázsiai nomád törzsek között.
A csontleletekből kitűnik, hogy vörös festékkel színezték az arcukat és testüket. Csontból, bambuszból készült fésűt, hajtűt használtak, agyagból, kőből, csontból, fából készült fülbevalót viseltek. A nők kagylóhéj vagy csont karpereccel díszítették magukat. A nyaklánc nem volt divatos.
Az újkőkorszak vége körül a rizskultúra megérkezett Ázsiából és egy új periódust vezetett be Japánban, amit Yayoinak ismerünk (i.e. 111. századtól i.sz. IV. századik). Ennek a korszaknak a cserépedényei már jóval egyszerűbb tervezésűek voltak és korongon készültek, ellentétben a Jómon kor kézi formázású darabjaival.
A vadászó és gyűjtögető társadalomból az egyre inkább megszilárduló agrártársadalommá való átalakulás az emberek öltözködését is befolyásolta. A különbség a Jómon és a Yayoi-kori ruhák között a mozgáslehetőség volt. Az új ruha nem volt kényelmetlen, követte az emberi test vonalait, hogy a rizsföldeken kényelmes legyen a munka. Egy korai kínai feljegyzés szerint (Wei Chih) a wa (japán) férfiak varratlan anyaggal voltak körbecsavarva, mely köntösként szolgált, míg a nők nagy ruhát hordtak lyukkal a közepén, ahol a fejüket bujtatták át. Mint első dokumentum, fontosnak mondható ez a feljegyzés, de a tudósok ezt vitatják. Az ásatások szerint növényi fonalakból, például hócsalán rostjából sodort fonalból szőttek szövetet. A rizsföldön nagy, fából készült munkapapucsot használtak, de lábbelit általában nem viseltek. Tetoválták és festették az arcukat. Nefritből és jáspisból készített láncot hordtak, kagyló vagy bronz karkötőt viseltek.
A Régi Sírok korától kezdődően nyomon követhetőbb lett, hogy miként öltöztek a japánok. A Yamato állam (i.sz. 250-552) szerkezetéről, életéről a sírok tartalmából tudtak következtetni. A kimonótörténetben pedig, a sírokban talált szobrocskák, a haniwák a legjelentősebbek.

A felsőruha mind a hölgyeknél, mind a férfiaknál elől nyitott volt és az ujjak egészen a hónaljig felhasítottak. A férfiak gyakran bő nadrágot, a nők redőzött, hosszú szoknyát hordtak. A ruhaanyagok többsége növényi rostból, például kenderből készült, de a nagyurak selymet is használtak.
Az Asuka periódus (552-646) alatt misszionáriusok jártak Kínában, és visszatérve magukkal hozták a buddhizmus és konfucianizmus tanait, valamint sok más nézőpontját a Sui és Tang dinasztia kultúrájának. Ez és a Nara korszak (710-794) volt az az idő, mikor a kormányzás fejlődése volt fontos.
Narát, a fővárost 710-ben alapították, Kína fővárosának Chang-annak a mintájára. A kormány és az ország berendezésének szerkezete is kínai mintára épült. Még az emberek életét is, ez alapos rendszer alapján szabályozták. A lakosságot különböző osztályokba és rangokba sorolták, és a rangokhoz megfelelő színű és stílusú ruhát kellett viselniük.
Aki e forradalmi változást elindította, Shótoku herceg volt. Neki köszönhető még számos buddhista templom építése, mint például a narai Hóryú-ji, ahol sok fontos textildarab maradt fenn az Asuka és Nara periódusokból.
A kimonó, melyet Shótoku herceg is viselhetett, tipikusan kínai stílusú volt.

Ez bő felsőköpeny volt, két oldalán felhasítva, álló gallérral. A köpeny alatt nadrágot hordtak. A nadrágot selyemöv tartotta, mely elől lelógott.
Az udvarhölgyek ruháit szintén erősen befolyásolta a kínai modell. Rövid felsőkabátot hordtak és hosszú szoknyát.

A közemberek öltözködése stílusban hasonló volt a korábbi idők viseletéhez. A férfiak kimonóféle kabátot hordtak szoros nyakkal és szűk ujjal. A mezei munkához selyemövvel tartott kimonót és nadrágot húztak. A nők szintén kimonóféle felsőt vettek fel, melyet jobbról balra kellett hajtani. Ezt rendszerint egy rövid alsóinggel és szoknyával viselték.
794-ben a főváros Narából Heianba, a mai Kyótoba költözött. A korai Heian korszak (794-897) alatt az erős és aktív császárok, mint Kammu és Saga védelmezték a jó kapcsolatot a Tang-Kínával. De később a császárság ereje gyengülni kezdett, és egy udvari család, a Fujiwarák befolyása erősödött. 894 után az érintkezést felfüggesztették Kínával, és ezt az időszakot 1185 -ig késő Heiannak vagy Fujiwara korszaknak nevezték. Japán a saját művészi szellemének fejlődésére törekedett. A textil tervezés fejlődésében és az öltözködés stílusában a fejlődés tisztán látható volt a társadalom minden szintjén.
A Heian udvar élete egyike volt a legkifinomultabb és legmesterkéltebbnek a világon, ebben az időben. Bár ez a nem mindennapi kapcsolat a szépséggel, finomsággal és érzékenységgel, vezetett végül a megszokott esztétikumhoz.
Az udvari nemesek uszályos köpenyt hordtak, melyet sokutainak hívtak.

Az ujja nagy és a végén teljesen nyitott volt. E díszruha alatt volt egy alsóköpeny, kisebb ujjal.
Ünnepi alkalmakra az udvar hölgyei kimonókat vettek, egyiket a másikra, egyre nagyobbakat, vigyázva, hogy megfelelő legyen a rétegek színkontrasztja, mely látható volt a nyaknál, ujjaknál és a szoknya alján.

Ezt hívták júni-hitoenak, 12 rétegnek, de ez tulajdonképpen legalább 20 réteget jelentett. Súlya 8 kg körül volt. A kimonók alatt még egy alsó kimonót és egy hakamát viseltek. Igen fontos volt a hölgyek frizurája. A divat, a hosszú, csillogó, fekete haj volt.
A kevésbé rangos udvari emberek nóshit öltöttek fel. Bár az ujja

ugyanolyan hosszú és bő volt, mint a sokutainak, mégis a számos díszítés megnehezítette a szabadabb mozgás lehetőségét.
A vadászruhát kariginunak nevezték. Különös figyelmet szenteltek a

széles ujjaknak, melyek a kar alatt voltak a törzshöz varrva, nem a váll felett. A kézelőbe zsinórt vezettek, hogy az ujjak zárhatóak legyenek.
Egy rövidebb és kisebb darab volt a suikan. Szintén alacsonyabb rangúak hordták,

mint uniformist, ha a nemeseket szolgálták ki.

Sokan, mint például a kereskedők, szépen tervezett, bő ujjú felső kabátot hordtak, míg a közembereknek egyszerűbbeket kellett felvenniük. A férfiak suikanja álló gallérú, jobb oldalt megkötött volt, és a hakama egy korábbi változatának tartják.
A hakamához egy rövid kabát járult, mely hasonlított a nemesek vadászruhájához:

kézelőjében zsineggel, ha össze akarták húzni.
A nők szabadon engedett, rövidebb formájú kimonót hordtak.

A társadalom alsó rétegében, a férfi szolgáknak egy nagyon egyszerű ruházatot kellett viselniük, mely bő felsőkabátból és magukra csavart szoknyából állt.
A művészetekben ragyogó Heian periódus végén a katonai családok ereje növekedett. 1185-ben, a konfliktusok évei után, a Minamoto család megsemmisítette ellenfelét, a Tairákat. Miközben a császári udvar megmaradt Kyótoban, a sógunátus, Japán keleti partján, Kamakurában rendezkedett be. A korszak is a városról kapta nevét (1185-1333).
A harcosok mindennapi viselete a hitatare volt, ami úgy tűnt,

a földművesek munkaruhájának másolata, de szabadabb mozgást engedett.
A szamurájok teljes harci viselete az óyoroi volt.

Az általános ünnepi ruházat a yoroi hitatare, kevésbé bő ujjú köpeny volt rövid nadrággal és lábszárvédővel.

A kérkedő, több rétegű kimonót, melyet a Kamakura időszakban a hölgyek hordtak, kosodénak nevezték.

Jelentése: kis ujj. Noha az ujjak nyitottak voltak a végén, és részlegesen volt varrott, ez volt a modern kimonó kezdete.
A szamuráj osztály hölgyei nem mutathatták arcukat nyilvánosság előtt. Utazáskor fátylat vagy egy különleges fejrevalót vettek, mely hasonlatos volt az esernyőhöz (kasa). Ez volt az ichime-gasa.

Hogy megrövidítsék a kimonót és megóvják az út porától, a mellkason egy selyemövvel kötötték meg.
Évekkel később a Kamakura sógunátus elvesztette ellenőrzését a vidéki daimyok fölött, majd 1338-ban az Ashikaga sógunátus megalapította központját Kyótoban. A Muromachi korszak (1338-1573) építészetéről, művészeteiről, kifinomult teaceremóniáiról, fellendülő Nó drámájáról volt nevezetes.
Ruházkodásban a harcosok etikettje uralkodott és volt meghatározó. Félve, hogy az udvar fényűző stílusa aláássa az ő meghatározó erejüket, igyekeztek távol tartani maguktól. Ez az óvatos álláspont tükröződött vissza választásukban is a suó és a daimon nevű köpenyekben, az eboshi nevű sapkával. Mind a suó mind a daimon közel állt a hitataréhoz.

A fő különbség az anyagok fajtái között volt. A selyem hitatarék helyett, ezek a ruhadarabok a kevésbé drága vászonból készültek és a nyaknál levő zsinegek bőrből voltak.
A daimonon 5 családi címer (kamon) volt: 2 elől a vállaknál, 2 az ujjon,

egy a nyaknál, hátul. A kamon stílus elterjedt az iparosok, kereskedők köreiben is és a mai napig is általános.
Régen minden előkelő japán családnak saját címere, szimbóluma volt. Változatos formában szerepeltek ezek a fantáziaképek: fákat, madarakat, virágokat, pillangókat, gyümölcsöket, geometriai formákat örökítettek meg. Sőt, játékszerek, szerszámok is megtalálhatók közöttük, akárcsak mindennapi tárgyaik, eszközeik. A finom lótuszvirág egyik legjellegzetesebb díszítményük.

A kosode, mint alapvető ruhadarab minden hölgynek kellett hogy legyen. De a formalitásokhoz egy hosszú köpenyt, az uchikakét öltötték fel.

Nyáron lecsúsztatták vállukról, derekuknál megkötötték és hagyták a földre érni.
Azt a hakamát, amelyik uszályos tervezésű volt, a koshi-maki stílusba sorolták be.

A közemberek egy rövid kabátot kezdtek viselni, ami hasonlított a haorihoz. Ez volt a dóbuku, mely az utcai eladók öltözékéből született.

A Muromachi időszak végére a felsőbb osztályok férfiainak otthoni viseletévé vált.
A Muromachi kor utolsó évtizedét a polgári versengés jellemezte. Az 1560-as évek előrehaladtával Oda Nobunaga megszerezte a hatalmat Kelet-Japán felett. Nobunaga halála után, örököse Toyotomi Hideyoshi lett, aki folytatta az ország egyesítését. Míg az előző korszakban a templomok építése volt a fő cél, ekkorra a várak építése került előtérbe.
A katonaság növekedésével a hagyományos formák és egyezmények megváltoztak. A dolgok új és szokatlan értéket képviseltek. A hölgyek, függetlenül hogy milyen osztályba tartoztak, kosodét viseltek a nyilvánosság előtt, de a hatalomra törő daimyok drágább és díszesebb kimonókat tartottak. Ünnepi alkalmakkor a hölgyek apró erszényt tartottak maguknál a hakosekot, amit a külső kimonó redői alatt hordtak.
Az ünnepi kosode és uchikake ettől az időtől kezdve napjainkig a legszebb esküvői ruházat.
A katonák gyakran utaztak nagy távolságokat, s így az egyszerűbb és könnyebb öltözetet részesítették előnyben. Nadrágforma hakamát hordtak és felsőköpenyt, húzózsinórral az ujjak végén. Az alsóbb rétegbeli szamurájok csőujjú kimonót és rövid nadrágot vettek. De gyakran öltötték fel a páncélt csak magában is a felsőtestükre.

1603-ban Tokugawa Ieyasu, azután, hogy megszerezte a hatalmat az egész ország felett, megalapította a Tokugawa sógunátust, fővárosát pedig Edoba helyezte (mai Tókyó). Az Edo korszak (1603-1868) szilárd és békés volt. Szinte teljesen független volt mindenféle idegen, külföldi hatástól, amióta a sógunátus kiközösítette a spanyol és portugál misszionáriusokat, angol kereskedőket, akik a XV. század végén érkeztek Japánba. Csak néhány holland és kínai hajónak volt megengedett a kikötés és kereskedés Nagasakiban.
A középső Edo korszakban az irodalom és a művészetek népszerűségének növekedése volt jellemző, mint például az ukiyo-e.
Igen kedveltté vált a bőséges illusztrációval ellátott ukio-zoshi nevű epikai műfaj, mely a mindennapi élet történeteit festi meg zsánerképekben. A művészetben ukiyo-e, zsánerképként vált ismerté.

Legszebb példái:

Hiroshige-A Tokaido út 53 állomása
A Fuji hegy 100 látványa
Tókyó 13 látványa

Ez idő alatt a szamurájok öltözéke megváltozott: a munkásosztály egy ujjatlan felsőkabátja alakult át az ő ruhájukká. Ez volt a kamishimo.

A kimonó felett hordták hakamával. Ceremóniákon a hakama végét a földön húzták, de általában a szegély a bokáig ért.

A kimonó ilyen fajta kombinációja lett később a tudósok és gazdag emberek viselete.
A legjelentősebb változás a nők öltözködésében történt. A kosode viselése széles körben terjedt, s a divat meghatározói a kurtizánok, szórakoztatóhölgyek, kabuki színészek lettek. Ez a stílus a csőujjú kimonó és a magas rangú nők kimonójának "keresztezéséből" született. Ezáltal a szépségéből mit sem veszített, s divatba jött az obi (öv) használata. Az Edo kori obi fonott zsinegből volt.

A kor közepén a figyelem fokozatosan áttevődött az obira. Bár a legtöbb tervező még mindig a mutatós kosodék mellett állt ki. Sokan új lehetőségeket véltek felfedezni az obiban.
Ez a divat azoknál az embereknél lelt sikerre, akiket gúzsba kötött a szigorú szamuráj törvény, s alig várták az újat, az érdekeset.
Míg a szamuráj asszonyok megmaradtak az egyszerűbb és visszafogottabb kimonóknál, más osztályok hölgyei a divatot követték. A furisode kimonót darai-musubi stílusban lazán megkötött obival fogták össze.

A furisodét hosszú, széles ujjak jellemezték, s csak hajadonok hordhatták.
Később volt némi homályosság a társadalmi osztályok megkülönböztetésében: minden nő egyszerű stílusú kimonót kezdett hordani. Csak a gazdagság volt a megkülönböztetés alapja.
A kizárólag arisztokrata hölgyek kimonója a finoman, aprólékosan kidolgozott díszítésű uchikake maradt. (kosode fölött)

1868-ban a Tokugawák elszigetelődése lehetetlen állapotokat idézett elő. Meiji császár az udvart Kyótoból Tókyóba költöztette, s az ország az alkotmányos monarchia formát vette fel. Tudományos és technológiai fejlődés indult. A Meiji periódus (1868-1912) alatt az országot elözönlötte a nyugati típusú ruházat, itt a nadrágra és a hosszú ruhákra kell gondolni.

A stílusok gyakran keveredtek. Az iskolás fiúk, mind nyugati, mind japán stílusú uniformisban jártak.

A hölgyek többé nem hordtak kimonót. Az új formájú, derékban redőzött volt, szélei megnőttek, ujjai megrövidültek, hakamát húztak hozzá és magas szárú és sarkú cipőt.

Az obi szintén megrövidült, s a masnija is egyszerűsödött. Egyike a legnépszerűbbeknek a taiko-musubi volt.

Nevét egy dob alakú hídról kapta. (Taiko-bashi) Ezt a maslit egy gésa találta ki, emlékül a híd avatóünnepségére. Ennek a stílusnak még sok variációja létezik, s ez ma is kedvelt.
A Meiji kor férfiai legtöbben és leggyakrabban mindennapi viseletként rövid kabátot hordtak, tartalékolva a kimonót, hakamát és haorit az ünnepi alkalmakra.
A kimonó története nem ér véget a Meiji korral.
A kimonó viselése mélypontra jutott a háború utáni 2 évtizedben. Manapság már csak néhány asszony kedveli a kimonót mindennapi viseletként.

MILYEN LEGYEN?

Minden kimonó ugyanolyan alakú és méretű, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő viseli, magas vagy alacsony, kövér vagy sovány.
A nyugati ruhakészítés az ő sokszínűségével és néha egyéni mintáival merőben eltér a kimonó egyszerű alapmintáitól. A kimonó anyagának szövése, vágása és varrása teljesen egyenes és sima, így a kész ruha szétszedhető a tisztításhoz, majd újra összevarrható eredeti formájára. Ez az egyszerű forma lehetővé teszi, hogy téglalap alakúra összehajtva lehessen eltenni.

A kimonó méretei:

hossza 158 cm.
ujj és váll szélessége: 63 cm.
ujj szélessége: 32 cm.
váll szélessége: 31 cm.
ujj mélysége: 49 cm.

A női kimonók széles választékát a minták és a textíliák fajtáinak sokfélesége adja. Ezek lehetnek természetes anyagok, például: pamut, selyem, vászon, gyapjú, vagy napjaink szintetikus anyagai.
A kézzel vagy géppel készített ruhák mintái többféleképpen készülhetnek: szövött, kézzel festett, nyomott minta, hímzés, vagy ezen technikák variációi által.
A szövött kimonó még ma is kézi készítésű, de mint minden más művészet és ipar, nagyon drága. Így a legtöbb kimonót géppel gyártják.
A kimonókat osztályozzák aszerint is, hogy a festés a szövés előtt vagy után történik. Az előre festett (saki zome) kimonó tervezete szimmetrikus vagy geometrikus: csíkos, kockás vagy fröcskölt mintájú, mint a kasuri. Ezt a következők szerint csoportosítják:

Selyem:

szegélyezett selyem (meisen)
nehéz krepp (omeshi)
sodrott selyem (tsumugi)
selyem fátyolszövet

Pamut:

fröcskölt minta (kasuri)
csíkos minta (shima)
kockás minta (kóshi)

Vászon (jófu)
A szövött kimonó készül gyapjúból és szintetikus anyagból is.
A szövés után festett (ato zome) kimonó és motívumai először az Edo periódusban váltak népszerűvé.

Fajtái:

Kézzel festett: yúzen,
batikolt

Nyomott mintás:

kézzel rajzolt yúzen tervezés (kata yúzen)
apró stencilezett terv (kata komon)
kicsi egyszínű minták (Edo komon)
többszínű festett vagy nyomott minta (bingata)
közép méretű stencilezés (chúgata a yukatához)
mintanélküli egyszínűre festett (muji zome)

A számos magas színvonalú textiltechnika között kettő az, amely egyedülálló Japánban:

tsumugi és yúzen

Tsumugi
Azoktól a gazdálkodóktól ered, akik felhasználták a hátrahagyott lárvákat (selyemhernyó), majd ők küldték a legjobb selymet a piacra. Szorgalmasan gyűjtötték a bolyhokat, kézzel sodorták (tsumugu) a fonalat és maguk szőtték a kimonót a családjuknak. Később a tsumugi gyártása fontos helyi iparrá vált, és az anyag Japán majdnem minden prefektúrájában készült. Különösen jól ismert a yúkii, óshimai, kumejimai és tókamachii.

Kihachijó
Ez a tsumugi sárga színű anyagból készül. Az elsőt Hachijó szigetén csinálták. A ragyogó sárga színt a kariyasu nevű fűből nyerik. A csíkos vagy kockás minta jellemzi, kézi készítésű.

Yúzen
Ezt a fajta festési technikát Miyazaki Yúzen, egy híres kyótoi legyezőfestő találta ki a Genroku időkben (1688-1704). Ez időkig az erőteljes, kifejező, geometriai formákat használták, nélkülözve a kompozíciók és színek szabadságát, kihívását. Miyazaki Yúzen forradalmasította a kimonófestést: bevezette az aprólékos sikkes ábrázolást: kis virágok, madarak, tavaszi és őszi füvek, juharlevél...
A yúzen kimonók kézzel festett képeikkel hamar kedvelté váltak az Edo korban.

Iro muji
Ehhez a kimonóhoz mintázott szatén vagy krepp anyag szükséges egyszínűre festve, kivéve a feketét. Ez lehetővé teszi, hogy a kimonót mind házas mind hajadon hölgy hordhassa. Ha családi címer van a hátán, formális alkalmakkor is felölthető. Iro muji, azt jelenti, hogy színezett és nem festett mintájú.

Tsukesage
A szegélytől a ruha elején és hátán fölfelé "kígyózó" minta a vállak tetején találkozik. A tervezés komplikáltságától függően, a kimonó lehet alkalmi vagy mindennapi viselet. Az alkalmi változaton a hát középvonalán egy festett vagy hímzett családi címernek kell lenni.

Komon
A kata zome minták "kaptafával" készülnek vagy stencilezve vannak. Mikor vastag papír váltotta föl a fát, a vágott festősablon műveletei sokkal egyszerűbbé váltak, lehetőséget adva nagyobb skálára és gazdasági gyártásra. A másik előny az volt, hogy a papírstencil "megengedte" az iparosnak, hogy aprólékos, sikkes terveket kivitelezhessen: komont. Mivel ez a fajta kimonó különösen Edoban vált népszerűvé, a városról kapta a nevét.
Egy másik fajtája a yúzen komon, mely színes, képes díszítésű és nagyon népszerű az ifjú hölgyek közt. A komon mintázott krepp, szatén vagy tsumugiból készül. Duplán hajtott, Nagoya vagy dupla Nagoya obival kötik össze.

Omeshi
Régen az Omeshi egy megtisztelő időszak volt a kimonó számára a császári udvarban. Később kezdték a nevet a kimonó anyagára használni, bizonyos fajtájára a selyem kreppnek. Miután a hernyót eltávolítják a selyemről, a fonalat megfestik és gyantázzák. Szövéskor a fonalakat keresztezik és kettőt fonnak össze. Az omeshi kimonó minden alkalomra felvehető. A csíkos vagy kasuri mintás omeshi a hétköznapokra felel meg.

Gyapjú
A textíliák e fajtája nagy népszerűségnek örvend a mindennapi viseletnél, otthon is és a városban is. Mióta a béleletlen gyapjú kimonók tisztíthatók szétszedés nélkül, igen kedveltek és nem utolsó sorban praktikusak. Meleg, kényelmes, nem gyűrődik, varrható kézzel is géppel is. A nehéz gyapjú anyagú béléses kimonók téli öltözetek. A gyapjú kimonót általában Nagoya obival vagy a fél szélességű han haba obival hordják.

Yukata
Béleletlen pamut kimonó. Hagyományosan ezt a ruhadarabot a forró, gőzölgő fürdőből kijövet tették magukra. Ma már a legtermészetesebb a nyári hónapokban, különösen fesztiválok idején. A yukata a hűvösség benyomását kelti. A sötétkék mintás fehér alapú és a fehér mintás kék alapú kimonók nagyon gyakoriak, de a fiatalok között a színes mintás yukata az elterjedtebb. Eltérően a többi kimonótól a yukata alatt nem hordanak teljes hosszúságú alsó kimonót. (A kedvenc alsóruházat pamut kreppből készül. (Nagoya vagy fél széles obival viselik. Lábukat faszandálba, a getába bújtatják.

Jófu
Jelentése: kézzel szőtt szép vászon. Levegős és hűvös tapintású. Legkedveltebb nyári ruházat. Selyemövvel kombinálják.

Alkalmi kimonók
Az eddig leírt kimonók anyaguk, szövésük, festésük alapján voltak osztályozva. De más módon is lehet: viselője férjezett vagy hajadon, és milyen alkalomra akarja felvenni.

Kuro tomesode
A legalkalmibb kimonó melyet férjes asszonyok viselhetnek az 5 címeres fekete (kuro) tomesode. Ellentétben a hosszú ujjú tomesodéval ennek az ujjai rövidebbek, nyílásuk kisebb, mert nem illő, hogy egy férjes asszony ugyanúgy kacérkodjon lebegő ujjaival ahogy azt egy hajadon teheti.

Az 5 fehér családi címer és a szoknya mintázata a fekete és fehér ellentétének benyomását kelti. A kimonó eleganciáját emeli a fehér alsókimonó, melynek nyakrésze élesen kirajzolja a kimonó vonalát. Arany és ezüstszállal átszőtt duplán hajtott obit kötnek fel hozzá, fehér, ezüst vagy arany obizsinórral. A szandál (zóri) szintén arany vagy ezüst színű.

Iro tomesode
Ezt a kimonót is férjes asszonyok ölthetik fel ünnepi alkalmakkor. Mintája és színezett mivolta könnyedebbé teszi így rangban a kuro tomesodet követi. A múltban udvarhölgyek viselete volt, ma rendezvényeken és partikon hordják.

Uchikake
Az Edo korszakig az uchikakét, mely teljesen hosszú külső köpeny, harcos vagy nemesi családok hölgyei viselték ceremóniák alkalmával. Az idők folyamán e köpeny a hagyományos japán esküvői ruha része lett. Nehéz selyemből készül, hosszú lebegő ujjakkal. A köpeny alsó szélét pamuttal töltik, ami a földön tartja és elegánssá teszi. Kakeshita nevű kimonót hordanak alatta és kakeshita obival fogják össze.

Shiromuku
E hagyományos esküvői kimonó neve, a shiro-fehér és a muku-tiszta szavak összeillesztéséből keletkezett, jelezve a menyasszony tiszta szándékát férje családja felé. Úgy tartották, hogy a fehérbe öltözött menyasszony kész megtanulni és elfogadni férje szokásait és életmódját.
A shiromuku teljesen fehér öltözet, kivéve az uchikake belső szélét és egy fenyő vagy krizantém mintát, szimbolizálva a jószerencsét, a nyak belső oldalán, mely karmazsinpiros.

Furisode
A legfontosabb kimonó egy hajadon hölgy szekrényében, a hosszú, lebegő ujjú furisode bő színáradattal és gazdagon díszítve mintákkal. Régebben csak a fekete furisodéban lehetett megjelenni ünnepélyeken, de manapság inkább a színes furisodék láthatók. A minták, melyek körbefutnak a ruhán hagyományos és nagyon aprólékos technikával készülnek: kézi festés, aranyozás, hímzés.
A ruha ujjhosszúsága változó:

teljes hosszúságú, 105 cm (óburisode)
közepes hosszúságú, 90 cm (chúburisode)
rövid, 75 cm (kofurisode)

Leginkább a teljesen mintázott, duplán hajtott obi illik hozzá. A levehető gallár kihangsúlyozza a nyak vonalát, a színgazdag selyemöv és obizsinór emeli a kimonó fiatal és életteli megjelenését.

Hómongi
Hómon: látogat, gi: viselet. Ez egy formális kimonó házas és hajadon nőknek vendégségbe menéskor vagy vendégváráskor. Ez egy egyszerűsített változata a furisodénak és a tomosodénak. A hómongi kimonó gyakran bélelt. Mintája körbefut, túl a hát középvonalán. Ujjainak hosszúsága 55 és 70 cm között változik. Rendszerint duplán hajtott obival viselik.

Mofuku
A gyászkimonó fekete selyemből készül 5 címerrel, minden más díszítés vagy minta nélkül. Az obi, a selyemöv, az obizsinór és a szandálok is feketék. Az egyetlen ruhadarab ami fehér, az a hosszú alsókimonó és az egyujjas zokni, a tabi.

Felsőruházat
A kimonót leggyakrabban önmagában hordják, de ha valaki úgy kívánja, a kiegészítők széles skálájából választhat.

Haori
A könnyű kabátka a dóchú-giból alakult ki, s utazáskor veszik rá a kimonóra. A haori szó a haoru igéből származik, mely azt jelenti: felvesz. Férfiak is hordják hakamával, ünnepi alkalmakon. A haori mint női viselet, az Edo korig nem volt szokásos, mígnem a város örömnegyedében élő gésa utánozni nem kezdte a férfiak ruházkodását.
Asszonyok főleg azért hordanak haorit, hogy megvédjék kimonójukat az esőtől vagy piszoktól. Rendszerint levetik és összehajtják mielőtt belépnek valahova.
Különböző hosszúságban készülnek. A hosszú igen sikkes darab. A közepes hosszúságú általános viselet, míg a rövidet otthon hordják. Formális és fél formális viseletként létezik fekete és színezett haori is. A fekete selyemből vagy kreppből készül, hátán családi címerrel, ez a kuro montsuki.

Iskolába lépéskor és ballagáskor, valamint temetésen használják. Ellentétben az általános szabályokkal, ezt a haorit nem kell levenni, ha belépnek valahová. A haori zsinege fekete kell hogy legyen temetésen, és fehér, iskolai eseményeken.
A színes haori, a feketét kivéve bármilyen színű lehet. Ezeket új évi látogatásokkor veszik magukra, valamint más boldog/vidám alkalmakon. A színes haori alatt mintázatlan kimonót viselnek. Fontos, hogy a haori és a kimonó alapszínei harmonizáljanak egymással.

Michiyuki
"Míg az utcán vagy" - jelenti a szó. A 3/4-es kabát jellemzője a téglalap kivágású nyak.

Anyaga krepp szatén vagy nehéz selyem. Általában mintázatlan vagy apró csík és kocka mintás. A festett mintázatlan michiyuki jól illik a tomesode, hómongi és tsukesage kimonókhoz. A csíkos vagy kockás kabát a hasonlóan mintázott kimonóhoz felel meg.

Dóchú-gi
A kabát melegen tartja viselőjét télen, ha kimegy. Gallérja hasonlít a kimonóéhoz, fél hosszú és háromnegyedes formában tervezik. Nehéz selyemből és gyapjúból készítik. Utazáskor, látogató kimonó fölé kiváló.

Esőkabátok
Kedvelt anyaga a Nishin brokát, szatén és nehéz selyem. Természetesen vízálló. De vannak már átlátszó nylon kabátok is. Kis csomaggá könnyen összehajthatók és kézitáskában is vihetők.

Stólák, sálak
A hozzá való anyagok: szőrme, bársony, kasmír, nehéz selyem és krepp. A tervezetek kis minták, árnyékok és csíkok. A szőrme stólát kivételes alkalmakkor terítik magukra. Kora tavasszal és őszön a csipke sálak gyakoriak.

Alsóruházat
A kimonó az egész testet körbe veszi, eltakarja. Alsóruházatának feladata elnyomni és puhítani a test kontúrjait.
Melltartó: arra szolgál, hogy elnyomja a mellet (a kiemelés helyett) ezért a mell körvonalai nem fontosak. Arra, hogy összetartson, a kimonó viselésénél igen alkalmas.
Bugyi: alul nyitható vagy bikini fazonú a legajánlottabb.
Fűző: a legtöbb japán nő nem találja szükségesnek, de azok, akik határozott derékvonalra vágynak, alul nyithatót hordanak.

Hadajuban
Közvetlen a bőr (hada) fölött hordott alsóing (juban). Nyáron pamutból vagy gézből készültet viselnek, mert jobban szívja a nedvességet, de némelyek könnyű krepp anyagból vannak.

Susoyoke
Alsószoknya vékony anyagból, mely megkönnyíti a járást a kimonóban. A körbecsavart susoyoke, melyet derékban kell megkötni egy szalaggal, vonzó csípővonalat kölcsönöz. Minden színben kapható.

Nagajuban
Teljes hosszúságú alsókimonó a hadajuban és a susoyoke fölött. Az évszakoktól függően ez lehet bélelt vagy béleletlen. Készülhet kreppből, vászonból, szintetikus anyagokból, stb... Az alkalmi kimonóhoz a világos vagy fehér színű alsókimonó való, de vannak sötét színűek, sőt mintázottak is.

Han eri
Fél gallér az alsókimonó gallérjába varrva. Általában fehér, bár színeset is hordanak partik alkalmával. A fél gallér látható a kimonó alatt, hogy kiemelje a ruha nyakának vonalát. A han eri krepp, szatén, vászon, Shioze selyemből készül.

Date jime
Derékszalag, mely az alsókimonót tartja össze. Selyem, krepp és nylon anyagokat használnak hozzá.

Lábbelik
Tabi
Tiszta fehér, bélelt, egyujjas zokni, amit a szobában és az utcán a zóri nevű szandállal hordanak. Selyem, bársony, gyapjú, karton, vagy szintetikus anyagokból van. Pamuttal bélelt. A tabinak pontosnak kell lennie: aki 24 cm-es cipőt visel, a tabija 23,8 cm-es.

Zóri
Utcai szandál, melyet tabival hordanak. Textíliából, bőrből, növényi anyagokból készül. A textil zóri arany színű selyemből vagy brokátból van, ceremóniákhoz. A sarka 4-5 cm magas, ha ünnepi kimonóhoz veszik, 3,5-4 cm, ha hómongihoz vagy apró mintás kimonóhoz, és 2,5-3 cm, ha mindennapi viselet mellé. A zóri színe a kimonó színétől függ, vagy összhangban kell lennie az obizsinórral vagy a selyemövvel.

Geta
Emelt talpú faszandál yukatához vagy általános viseletű kimonóhoz. Cédrus, ciprus, gesztenye és tölgyfából gyártják. Néhány geta megtartja a fa színét, néhányat fehérre festenek. Tabit nem húznak hozzá. A pántok bársonyból vagy bőrből vannak.

Kiegészítők
Date eri
Annak a régi szokásnak a "maradványa" mikor még a nők két kimonót hordtak egyszerre, és a belső kimonó gallérja illeszkedett a külső színéhez. A modern date eri mindössze egy önálló gallér, hogy hangsúlyozza a kimonó nyakának vonalát vagy emelni a színhatást. Ezek a gallérok krepp, szatén, és Shioze selyemből vannak. Néhány minta nélküli, mások árnyékoltak, de vannak kicsi mintákkal ellátottak is. A kimonó színéhez megfelelően választják meg, hogy világosabb vagy sötétebb legyen a gallér. Furisode, hómongi, tsukesage, iro muji, komon kimonókhoz használják.

Obi jime
Az obit körbefogó zsinór hangsúlyozza az obi és a kimonó szépségét. Lehel fonott és varrott. A zsineg kerek, lapos vagy négyszög alakú. A fonott zsinór kimondottan a hozzá való fonalból van, a varrott, selyem, szatén és arany brokátból készül. A varrott zsinórokat kötik fel ünnepi kimonókhoz.

Obi dome
A bros az obi elejének díszítésére szolgál, a zsinórhoz erősítve. Színe megegyezik a kimonó alapszínével. Gyémántból, más ékkövekből, korallból, kerámiákból stb... igen divatosak. Partikon, formális alkalmakon tűzik ki, de soha nem szabad vele díszíteni az obit teaceremónián vagy temetésen.

Hajdíszek
A frizurák fénypontja egy díszes, fénylő hajtű vagy fésű. Ékszerek, lakk és ezüst használatos a fésűk készítéséhez. A hajtűk korallból, gyöngyökből, jádéból, teknőc kagylóból vannak.

Táskák
A kimonóhoz való táskák általában sokkal kisebbek, mint a nyugati típusú ruhákhoz hordottak. A pántok nélküli táskát sikkesebbnek tartják, mint a pántosat. A táskák kimonóanyagból készülnek, ezért igen sokfélék. Így adnak hozzá egy kis finomságot a hölgyek megjelenéséhez.

AZ OBI

Az anyaga nagyon változó: vannak szövött és festett obik, a színskála kezdődhet a legegyszerűbb halvány színnel és elérhet a textil készítő csodálatos alkotásáig. Változó a szélessége, és a megkötési mód több száz. Az obi története, mint dekoratív rész a kimonóviseletben, a korai modern időkre datálható. A Sengoku periódusig (1482-1558) az obi egy vékony zsinór volt. Csupán a kosode összefogására szolgált, hogy ne zilálódjon szét. Az obi, mely átmenetet mutatott a zsinór és a mai finoman szövött változatok között, a Nagoya obi volt (de ez eltérő a maitól). Ez a fajta a Momoyama és az Edo korszakokban volt közkedvelt. Olyan volt, mint egy bojtozott vagy rojtozott zsineg, ma. A zsinór obit 3-4-szer csavarták körbe a derekukon, és az egyetlen dísz, a 14-15 cm-es bojt volt.
Az Edo periódus közepétől, mikor is a kosode kimonó felvette jelenlegi formáját, az obi szélessége is nőtt. Előzőleg mind a nők, mind a férfiak ízlésüknek megfelelően kötötték meg az obit elől, hátul, vagy oldalt. A divat változásával az övet elől kötötték meg, ahogy az az ukiyo-e nyomatokon látszik.
Később a hajadonok hátul, a házas asszonyok elől kötötték meg.
A következő hatás egy kabuki színészé volt, aki egészen új módon megkötött obival lépett a színpadra.
Szintén a középső Edo korszakban volt, hogy az obi megkapta mai formáját és méretét: hosszát 3,6 méter, szélességét 26,8 cm-ben állapítva meg.
Míg a férfiaknak csak két obijuk van, a merev kaku és a puha heko, addig a nők lehetősége határtalan.
Az egyik legalapvetőbb megkülönböztetés az obi mintázatának módja. Vannak mintázatlan, zentsú és rokutsú obik. A zentsú az egyik végétől a másikig teljesen mintázott, és fajtától függően, mindkét oldalán. A rokutsú obi hosszának mindössze 60 %-a díszített. A mintás rész az obi eleje és a masli, hátul.

Obi maslik
A lehetőség az obi megkötésére igen nagy számú: A maslik nevei az ihleteket tükrözi vissza.
A taiko masli egy hídról kapta a nevét, s egészen egyszerű fajta.
A dupla dob (niju-daiko)-t házas asszonyok kötik ünnepi alkalomra. A név, valaki kettős örömét jelenti.
Hajadon hölgyek ünnepi maslija olyan, mint egy kiterjesztett szárnyú veréb: fukura suzume

Obi fajták
Az obik osztályozása azon alapul, hogy mi módon készítették és milyen alkalomra viselik. Anyag, szín, tervezet szerint, évszakoknak megfelelően, hogy viselője házas vagy hajadon, minden fontos tényező.

Maru obi
A legelegánsabb és legformálisabb öv. Brokátból készül, teljesen díszített. Kétszer olyan széles, mint más közönséges obi. Hosszában van ketté hajtva. Hagyományosan az 5 címeres tomesode, furisode, hómongi kimonókhoz hordták. Ma már szabadabban viselik speciális ünnepeken, elsősorban esküvőkön, a furisode kimonóhoz.

Fukuro obi
Duplán hajtott obi, rangsorban a maru obi után áll. Alkalmas ünnepi és fél ünnepi eseményeken. Mikor ezt az obit cső formájúra szövik, a neve. honbukuro (az igazán duplán hajtott). Mikor az elejét és a hátát külön szövik, majd összevarrják, nui bukuronak nevezik.

Nagoya obi
Az elsőt a Taishó periódus (1912-1926) végén készítették, Nagoyában. Ez egy egyszerű és könnyű obi a duplán hajtottakhoz képest. Létezik belőlük festett és szövött is. A szövött (ori) obi selyemfátyol damasztból, a festett (some) könnyű selyemből van. Az ori nagoya obi egy kicsit felette áll rangban a festettnek, de mindkettő elfogadható anyaguktól és tervezésüktől függően általános és városi viseletnek. A harmadik fajtája egy fekete-fehér változat a gyász kimonóhoz.

Fukuro nagoya obi
A duplán hajtott és a nagoya obi kombinációja. A textil széle kereszt öltéssel készül, így a keresztöltéses csoportba tartozik. Könnyű viselet, városban és otthon kötik fel. Függve az anyagtól és tervezéstől, fél formális ruhához is köthető.

Odori obi
Ez a leghosszabb darab. Mint a neve is mutatja, egy speciális kimonóhoz tervezték, melyben japán táncot (odori) adnak elő. De hordható ünnepi vagy fél ünnepi ruhákhoz is.

Haraawase obi
Bélelt obi, két darabból összevarrva. Meiji és Taishó ideje alatt minden általános ruhadarabhoz ezt öltötték fel. Különösen népszerű volt a bélelt chúya (nappal, éjjel) obi, mely nevét a ragyogó és sötét színekről kapta. Ma már ritkán látható, csak színházba menetelkor veszik fel néhányan.

Hitoe obi
Azt jelenti: egy réteg. Béleletlen, szövött obi. Különböző szélességben kapható. Béleletlen kimonókhoz hordják a meleg hónapokban, májustól szeptemberig. Jól megy a yukatához.

Hanhaba obi
A többi obihoz képest fele szélességű. Kemény béléssel van varrva. Ezt haori alatt vagy otthon, pihenéshez érdemes felvenni. Télen gyapjúból készítik. Nyáron szintén használatos a yukatához, ha nem dupla bélésű. Gyermekek obija is.

Az ő kimonóik kevésbé színesek, mint a nőké.
Aszerint kell választaniuk, hogy ünnepi, formális vagy általános viseletnek szánják.
Ünnepi eseményekhez fekete címeres kimonót (kuro montsuki) vesznek haorival és a hosszú, redőzött szoknyával, a hakamával. Mind a kimonó, mind a haori fekete habutae selyemből készül öt családi címerrel díszítve. A haori zsineg fehér.
A teljes hosszúságú alsókimonó festett habutae selyemből van, minta nélkül. A gallér az alsókimonóhoz van erősítve, mely fehér vagy szürke.
Az öv a kemény kaku obi.
A hakama csíkozott Sendai selyem.
Fehér tabit hordanak zórival, amely fekete vagy fehér csíkos.
A fehér összehajtható legyező teszi teljessé az együttest, melyet rendszerint a hakamába dugva hordanak.

Formális alkalmakkor a kimonó és a haori mintázatlan selyem. A haori, melynek egyszerű családi címer van a hátán, színben összhangban van a kimonóval.
Az alsókimonó gyakran apró mintás anyagú. A belső gallér fehér, szürke, vagy barna.
A kaku obit a derekukra kötik. Fehér vagy fekete csíkos zórit viselnek, fehér vagy fekete tabival.

A selyem és gyapjú kimonó hétköznapi viselet. Ha a ruha anyaga selyem a kimonó és haori ugyanolyan színűek. A hosszú alsókimonó színe és mintája egyéni ízlés szerint változó, de a belső gallér és a haori zsineg színe egy árnyalattal másabb kell hogy legyen, mint a kimonóé.
Az öv, a kaku obi.
Getát és zórit viselnek sötétkék tabival.
A meleg, nyári hónapokban pamut yukatát öltenek fel, alsókimonó nélkül.
A puha heko obit kötik fel és inkább getába bújnak.

GYERMEKEK KIMONÓI

A legformálisabb és legreprezentatívabb kimonók azok, melyeket a Shichigosan ünnepére öltenek fel. Ezt november 15-én tartják. Hagyományosan ez a nap egy mérföldkő a 3 éves (san) fiúk és lányok, az 5 éves (go) fiúk, és a 7 éves (shichi) lányok számára. A 3, 5, 7-es számokat szerencsésnek tekintik.
Ez a szokás a Genroku időkre (1688-1704) vezethető vissza. A 3 éves fiúknak és lányoknak ekkortól kezdve engedték meg hogy nőjön a hajuk. Mikor a fiúk elérték ötödik életévüket, részt vettek egy ceremónián, ahol először ölthettek hakamát. A 7 éves lányok félre tették a zsinór obit és viselni kezdték a formális obit.
A mai szülők 3 éves fiaikat fekete habutae selyem kimonóba és az ugyan olyan anyagú hosszú alsókimonóba bújtatják. A haori ujjatlan, a tabi és a zóri fehérek.
A kislányok a teljesen mintázott yúzen kimonót hordják a pöttyös alsókimonó felett. A belső gallér hímzett Shioze selyem. Obijuk hímezett, 11 cm széles, 3 méter hosszú. Varrott obizsineggel és vörös selyemövvel együtt kötik fel. Lábbeliként textil zórit vagy pokkuri nevű getát viselnek.
Az 5 éves fiúk fekete habutae selyem kimonót vesznek fel. A haorin családi címer van és fehér zsineggel kötik meg. Az először viselt hakama tarka Shioze selyemből készül, vagy a Sendai hira anyagból. 7 cm széles, 2,5 méter hosszú Hakata obit vesznek hozzá. Az utcán a zórit hordják.
Mikor a lányok elérik hetedik évüket, megengedik nekik, hogy 5 címeres kimonót viseljenek, aprólékosan díszítve a szoknyán. Vagy viselhetik a tarka Yúzen kimonót. Az alsó kimonó szintén színes. A hímzett obit a derekukon, hátul kötik meg. Textil zórit vagy pokkuri getát viselnek, brokát pántokkal.