Az utolsó érzés ami egy hanyouban marad

A sors úgy hozta hogy Naraku és Kagome egy csapatba került hála Kikyounak…elhiette mindenkivel hogy Kagome meghalt és ő már csak egy báb akit Naraku irányít…Na persze…És Kagome volt olyan kezdves hogy Narakunak egy nyakláncot adott   =)

Kagome sokáig tűnödött:Mi legyen Narakuval…”Ha egy fához kötném…az csak Inunál válik be…Ha megbántabám…nem élnék sokáig…DE MI A FENÉÉRT KÖVET?”

-Én most hazamegyek! Hallodtad?-sóhajtotta Kagome.

-Hallom! Veled megyek!-vigyorgott ördögien Naraku.

-Te nem akarsz velem jönni!

-De igen! Akarok…

-Óh! De nem akarsz!

-De akarok…

-De nem akarsz!

-De akarok!Megértetted halandó?-kiabált Naraku.

-Jól van na!De te fogod bánni…

-Mondtál valamit?

-Nem!

*

Késöbb Kagome világában a kútnál…

-Mi fene???-ámuldozott Naraku-Ez egy új hely!Egy új hely amit meghódíthatok!Vajon mennyi Shikon szilánk van erre?

-Nem hódítasz meg semmit!Ez már meg van hódítva a technika által. És itt nincsenek Shikon szilánkok! Gyere és ne bámészkodj!

Naraku az utcán megpillantott egy fekete hajú lányt és belenézett a zöld szemeibe. A lány viszonozta a nézést majd feült e bicajára és elment.

Kagome gyorsan bevitte Narakut a házba, ahol már Inuyasha és Miroku ott voltak.

-Szia Kagome!-köszönt Inuyasha.

-Hello Inuyasha!Jó napot Houshi-sama!

-Kagome!Olyan zavartnak tűnsz!Valami gond van?-aggódott Miroku.

-Csak az új állatkám. Volt kutyám. Volt farkasom és fiúm is. Most lett egy …egy… Narakum!

-Mi van???

Erre Naraku belépett. Inuyashának és Mirokunak elakadt a szava és nem tudtak mozdulni sem. Naraku a szokásos vigyorával megszólalt:

-Üdv!

Erre kitört a háború. Inuyasha készült megölni Narakut mikor Kagome kimondta a varázsszót:

- Osuwari!

Sajnos ez Narakura is kihatott ezért mind a ketten tanyáltak a földön. Miroku összeszedte Inuyashát és azt mondta.

-Még visszanézek Kagome-sama. Csak Inuyashát elaltatom a botommal a világomban, és majd valamikor jövök. Szia!

-Szia! Naraku!Mit mondtam?

-… azt… hogy…ne……bámészkodjak….….ugye?-nyögte Naraku.

-Ez igaz!Hagyjuk!Hány óra lehet? Fél hét! Akkor még beérek a suliba! Te itt maradsz! Nem mész sehova! Vagy ne! Az csak baj! Velem jössz!

(Gondolom eddig abban a hitben voltatok, hogy Naraku és Kagome összejönnek… Tévedtek, mert mást tartogatok számotokra… hehehe! NARAKU 4 EVER!!!!)

Kagome sokáig tűnődőt és arra a következtetésre jutott, hogy Narakunak kell egy modern ruha…

Naraku kijött Souta szobájából, mert ott öltözött át és Kagome teljesen elképedt… Narakun egy teljesen átlagos ruha volt de nagyon jól ált neki… Csak az a kócos haja…

Kagome: Naraku! Gyere! Megfésülöm a hajadat!

Naraku: De a hajam jó, így ahogy van.

Kagome: De kócos és kócosan nem lehet élni…

Kagome fogott egy fésűt és elkezdte fésülni Naraku haját. Nagyon nehezen ment mivel… a harmadik húzásnál beletöröttek a fésű fogai.Kagome meglepődve nézte a fésűjét. Átsimította a kezével Naraku haját és nem volt dúrva.Nagyon is puha volt.

Kagome: Hát ez furcsa…

Naraku: Mi furcsa?

Kagome: Semmi.

Iskola előtt…

Kagome: Nem hiszem el! Ez LEHETETLEN!

Naraku: Mi a baj?

Kagome: Hogy mi a baj?!Elmondom mi a baj! Én innen mindig átjárok a középkori japánba, azért hogy megöljelek. Az iskolában, pedig tanulok, és dolgozatot írok. Végre lenne időm suliba járni erre Nyári szünet, van.Naraku!Ölj meg…

Naraku: Ahogy akarod!

Kagome: Meg ne ölj!

Hirtelen egy csodaszép dús, fekete, kontyba fogott hajú lány ment el mellettük. Hosszú fekete nadrágot és fekete toppot hordott, pedig tél volt és hó volt. A lány komoran és rezzenéstelen arccal ráköszönt a két ácsorgóra.

Lány: Sziasztok!

Kagome: Szia Hana!

Naraku: Hana… szép neved van… Virág igaz? Mi a teljes neved?

Hana: Yaminiwa Hana.Téged hogy hívnak?

Naraku ijedtében ránézett Kagomére aki halkan egy nevet súgott oda neki.

Kagome: Miyake Naraku…

Naraku: Miyake Naraku!

Hana: Naraku? Pokol? Hát ez haláli jó.

Kagome mosolyt erőltetett.

Kagome: Igen…haláli …nem is tudod mennyire…

Hana: Te új vagy itt?

Naraku: I… Igen…

Hana: Nem bánod Kagome ha az új barátodnak megmutatom a várost?

Kagome lelkében összeomlott a világ.A barátnője és Naraku úgy néznek egymásra, mint akik szerelmesek. Ez kész katasztrófa!!!

Kagome: Pe… persze hogy nem… nem baj…

Hana: Akkor gyere.

A lány belekarolt Narakuba aki rákvörös lett és a szeme is egyre vörösebben kezdett izzani. 5 órán keresztül sétáltak és beszélgettek.Hana kívülről ismerte az egész várost és olyan helyekre is elvitte Narakut amiket, Naraku egy mozdulattal elpusztított volna.

Amikor egy macskaköves utcán mentek Hana nagyon izgatott lett és elkezdte lökdösni Narakut hogy merre, menjen.

Hana: Erre! Nem erre! Erre! Jobbra! Ballra! Erre!

Mire a kívánt helyre értek egy nagy erdő közepére értek.Hana belerántotta Narakut egy bokor mögé és átöleli.Naraku fogai hirtelen megnőttek és kiélesedtek és a karmaival is ez történt.

Hana: Csak ezt meg akartam neked mutatni.

Naraku elől elhúzza az egyik nagy faágat és megfogja a kezét. Egy kis hegy patak látszott, ami mellett egy vízesés volt és a vízesés egy tóba, torkollott. Mindenhol virágok és növények voltak. Madarak, mókusok, kisebb rókák és lepkék lepték körül a helyet. A tegnap esti esőből megmaradt harmatcseppek néha-néha rácsöppentek a tó tiszta tükrére, ami ettől megrezegett majd ismét simává, vált.

Hana váratlanul levette a fekete nadrágját és a topját és máris egy fürdőruhában áll Naraku előtt, ami szintén fekete volt. A lánynak csak a hófehér bőre és a smaragdzöld szeme tűnt ki a fekete fürdőruhája és haja alól.A kis hegyi fuvallat bele-bele kapott Hana hajába, amitől Naraku teljesen elájult.Hana mikor ránézett Narakura megijedt. Naraku egész szeme vörösen izzott és az ápolt ruhája alól feltűnt az igazi alakja.

(tudjátok ez a páncélszerű, csuklyás mit tom én mi)

Naraku közelebb ment a lányhoz de ő hátrált.

Hana: Naraku?Ez te vagy? Ez nem lehetsz te…

Naraku átöleli a lányt, és a fülébe súgja.

Naraku: Soha nem voltam jobban önmagam. Rájöttem hogy mi hiányzik…hogy mire kellett a hatalom…Kikyouval akartam megosztani minden jót…de amikor megtudtam hogy mást szeret a szerelmem gyűlöletté vált…de most itt vagy nekem te…és már van értelme a hatalomnak és az életemnek…

Narakuból egyszer csak fehér fény tört elő és a lábától fölfelé kezdett eltűnni.És mire a lány észbekapott el is tűnt…

Hana: Naraku? Hol vagy? Gyere elő! Szeretlek… Ne hagyj itt… Kérlek… Naraku…

Hana sírva fakadt és lerogyott a földre.Kagome egy óra mulva rátalált és odament hozzá.

Kagome: Hana?Mi a baj?Naraku bántott? Vagy valami rosszabb? Mi a baj?

Hana: Jól vagyok… de tényleg…Naraku miattam felhagyott a hatalommal…és eltűnt…Naraku már csak azért létezett hogy valakivel megossza az életét és ez én voltam…és most már az élete a szívemben van…és mindketten boldogok vagyunk…nagyon boldogok…

Hana észrevett a földön egy kis gyűrűt és felvette. Még utoljára halotta a fejében Naraku hangját:

Naraku: Ezt annak akartam adni, aki belészeret… Köszönöm a szerelmed Hana… Nagyon köszönöm…

Remélem teccik….Én sírtam közben….Naraku így meg úgy de akkor is….