SZ.I.A.Sango!

Nagyon Boldog születésnapot kívánok. Hogy vagy? Én jól vagyok. Sokáig gondolkodtam, hogy mi legyen az egyik ajándék amit adok neked míg végül arra gondoltam hogy emlékeket idézek a találkozásunkból. Találkozásunk és szülinapod alkalmával egy történetet írtam neked. Ezt a történetet már régebben leírtuk a chaten de én belejavítottam egykét helyen.

Jó olvasást kívánok de mielőtt még elkezdenéd olvasni kattints rá a teljes képernyő módra.

                                                                                                                 Az Igaz szerelem

A középkori Japán. Amilyen gyönyörű ugyanojan veszélyes ez az idő. A gyönyörű táj gyakran rejteget magában hatalmas veszélyeket. A közeli mezőn is hatalmas harcok dúltak még az éjjel. A levegő telve volt a mérgező gőzők szagával. A kicsit távolabb lévő erdőszélen öt barát pihent meg a nagy csata után. Ők voltak Inuyasháék.

Inuyasha a féldémon, Kagome a jövőből jött lány Kikyou papnő reinkarnáciolya, Shippou a kis rókadémon, Sango a legutolsó és egyben a legszebb szellemírtó, és Miroku a szerzetes és egyszemélyben legnagyobb szoknyavadász a világon. Most mégis igen rossz állapotban feküdt a földön.

-Miroku még mindig rosszul van.- jelentette ki Inuyasha.

-Nem csoda, hiszen beszívta a Kazanájába Naraku minden egyes csatlósát, beleértve a mérges darazsakat is.- mondta Shippou.

-Szegény Miroku.- gondolta kagome- Inuyasha nem tudta használni a kardját mert még mindig nem volt elég erős ahhoz hogy felemelje. Miroku megmentette mindannyiunk életét. Ám azzal hogy segített, szinte majdnem belehalt mert a szellemekkel együtt a darazsakat is beszippantotta a tanyerében tátongó lyukba.

-Kagome? -kérdezte Sango.

-Igen?

-Biztos, hogy segítenek a gyógyszerek, amiket adtál Mirokunak?

-A multkor is segítettek.- felelte Kagome - De elfogyott az összes gyógynövényem.

-Sango itt maradsz vigyázni Mirokura?- kérdezte Inuyasha- elmegyek segíteni Kagomének gyógynövényeket szedni.

-Igen.- felete Sango.

-Én is megyek!-jelentette ki Shippou. Inuyasha rákacsintott Kagomére.

- Akkor hát mindjárt jövünk. - felelte Kagome és két segítőjével bement az erdőbe. Az erdőszélen már csak Sango és Miroku maradt.

Miroku mélyen aludt a gyógyszerek miatt. Sango leüllt az alvó Miroku mellé. Miroku hirtelen kinyitotta a szemét.

-Sango?- kérdezte kicsit elalélt hangon.

-Bocsáss meg, hogy  felébresztettelelek.-mondta Sango.

-Semmi baj.-felelte Miroku.-Sango?

-Igen?

-Jobban vagy már?

-Igen.

-Sango én...

-Igen?

-Nagyon féltem az éjjel. Féltem attól, hogy beszippant engem és téged meg a többieket is az örvény.És leginkébb attól féltem hogy te meghalhatsz miattam.Ngh...-Miroku felnyögött a fájdalomtól.

-Várj Miroku. Most ne beszélj. Így is eléggé nagy fájdalmaid vannak.

-Nem Sango. Amit mondani akarokaz nekem nagyon fontos. Tudod Sango, mikor legelőször megláttalak, már akkor éreztem, hogy különleges vagy. Nem láttam még nálad erősebb, kedvesebb, kitartóbb és szebb lányt életemben.

-Mire célzol ezzel Miroku?-kérdezte könnytől csillogó szemmel a lány.

-Arra hogy szeretlek téged.

-Miroku. Hogyha igazán szeretsz, akkor miért mentél oda minden egyes lányhoz udvarolni. Nem is vetted észre, hogy ezzel fájdalmat okozol nekem?

-Sango én csak azért mentem oda minden egyes lányhoz, hogy felfigyelj rám.-ezek a szavak nagyon megrázták Sangot. A szívverése a kétszeresére fokozódott.

-Sango. Nagyon sajnálom, hogy megbántottalak.- felelte a fiú.

-Miroku- felete könnyes szemmel Sango-én is szeretlek téged.

Ekkor Miroku lassan felült és jó mélyen belepillantott Sango szemébe aki ugyanígy tett.

-Sango...-mondta vágyadozva a fiú.

-Igen?

Miroku nem tudta szavakba önteni a vágyait. Ekkor Sango ajka lassan közeledett Miroku ajka felé.Miroku hirtelen megtörte az ajkak közti távolságot és szenvedélyesen megcsókolja Sangot. A levegő Felforrt a csokolózó pár körül. Addig csókolóztak ameddig Sango eszre nem vette, hogy Inuyasháék mosolyogva nézik őket. Sango hirtelen ellöki magátol Mirokut aki ezután kicsit meglepődve néz rá. Aztán hirtelen jobbra néz és észreveszi a mosolygó Kagomét aki, éppen Inuyashával kézenfogva elmegy tüzet rakni.

-Hát ezért löktél el magadtól.-felelte megvilágosodva a fiú.

-Nagyon sajnálom.

                                                                                                                       # # #

Kezdett esteledni és Miroku egyre jobban lett.Miroku és Sango nem mentek oda Inuyasháékhoz, hanem inkább beszélgettek. Ahogy esteledett egyre hidegebb lett és Sango elkezdett egy kicsit fázni.

-Sango hiszen te fázol.

Miroku odasétált Sangohoz és magához ölelte. Sango egy kicsit elpirult de még mindig fázott.

-Sango?

 -Igen?

-Sokat gondolkoztam azon, hogy mi lesz majd azután, hogy megöltük Narakut, és ha összegyűjtöttük a Shikon szilánkokat.

-Igen?

-Lennél a gyermekeim anyja?

Sango könnyekben fakadt ki.

-Szívesen lennék.-felelte még mindig könnyes szemmel és reszketve a hidegtől.

-Sango hiszen te reszketsz.-mondta a fiú.-Gyere bujj bele a felsőmbe.-azzal a fiú széthajtotta a felsőjét és gyengéden magához ölelte Sangot.

-Miroku?

-Igen?

-Mi lesz akkor ha mégsem tudjuk legyőzni Narakut?

-Ameddig ez a szív itt bent dobog- amig ezt mondta megfogta Sango kezét és a mellkasára tette-addig minden lehetséges.

-Miroku amíg a szívünk egyszerre dobog-azal megfogta a fiú kezét és a mellkasára tette amitől a fiú egy kicsit elpirult mert a keze közel kerölt a lány melleihez.-addig minden akadájt elhárítunk ami elénk és a szerelmünk elé áll.

Miroku e szavak hallatán elkezdett könnyezni és megcsókolta Sangot aki szintén visszacsókolt. Hosszú másodperceken keresztül csókolóztak. Majd miután ajkaik szétválltak egymástól Sango lehajtotta fejét a fiú vállára és mélyen elaludt. Miroku lenézett az alvó szerelmére.

-Álmodj szépeket.-azzal ő is méj álomba merült de álmaiban még mindig Sangora gondolt, akárcsak Sango Mirokura.

                                                                                                                      # # #

A reggel napsütéssel ébresztette Mirokut. Miroku lenézett a vállán pihenő Sangora és elmosolyodva végigsimította ujjait Sango arcán.

-...Miroku...- Sango álmában beszélt-...Nagyon szeretlek...

-Én is szeretlek.-felelte Miroku.

Ekkor Sango felébredt.

-Jó reggelt Sango.-köszöntötte kedvesét Miroku.

-Szia.-köszönt álmosan Sango.

-Látom már felébredtetek.-Mondta mosolyogva Kagome. Miroku és Sango fel akartak állni de ez nehezen ment mert még mindig egy felsőben voltak.Megpróbáltak kibújni belőle de ennek az lett a vége, hogy véletlenül összeütötték a fejüket. Miroku és Sango megdörzsölték ott a fejüket ahol fájt, majd egymásra néztek és elkezdtek nevetni.

-Szerintem induljunk-szólalt meg Inuyasha.

-Jó induljunk-felelte Miroku.

Sango egész úton Miroku mellett ment addig amíg el nem értek egy tóhoz.

-Na végre.-Lelkendezett Kagome-Most legalább egyszer megfürödhetünk.

-Ti meg fiúk jobb lesz ha nem leskelődtök-mondta Sango Mirokura kacsintva.

-Jó itt maradunk.-felelték a fiúk.

A lányok elbújtak egy bokor mögött és ott levették minden ruhájukat, majd belementek a vízbe.

-Sango kérdezhetek valamit?-szólalt meg Kagome.

-Igen.

-Megmondta neked Miroku, hogy szeret téged?

-Igen.-felelte pironkodva Sango.-Honnan tudod?

-Miroku sokszor mesélte nekem, hogy szeret téged de sohasem mert odamenni hozzád mert egy kicsit félénk volt.

-Tényleg félénk volt?

-Igen.

-Csak tudod most már ő is tudja hogy ezt elmondtad nekem.-amíg beszélt felvett egy követ a víz aljáról.

-Honnan?-kérdezte meglepetten Kagome.

-Onnan, hogy minden szót hallott!-azzal eldobta a követ a leközelebbi bokorhoz ahonnan jajdulás hangzott fel. A bokorból előbujt Inuyasha és Miroku aki a fejét dörzsölte fájdalmában.

-Ahh!- kiálltott fel Kagome miközben Sangoval együtt lebujt a víz alá.-Inuyasha fekszik!!!-azzal Inuyasha a földön kötött ki.

-Miért leselkedtetetek?-kérdezte Mirokura mosolyogva Sango.

-Most az egyszer nem az én ötletem volt.-mentegetőzött Miroku.

-Na persze!-kiálltott fel Kagome.

-Gyere Inuyasha-azzal fölsegítette a földön fekvő fiút-hagyjuk a lányokat fürödni.-a fiúk otthagyták a lányokat. Miroku valahogy úgy érezte hogy, hogy megbántotta Sangot.

-Ezek a fiúk.-mondta Kagome Sangonak-Mindig ezt csinálják.

-Bevallom engem nem zavart, hogy Miroku észrevett.-felelte kicsit pironkodva Sango, majd elúszott a tó közepe felé.

                                                                                                                      #  #  #

Inuyasha úgy gondolta, hogy eleget aludtak már a szabad ég alatt, ezért úgy döntött, hogy a közeli kis faluban keresnek szálást.Találtak is egy kicsi elhagyatott faházat a falu szélén. Miroku miután odaértek és letáboroztek bejelentette, hogy kimegy egy kicsit és leül a közeli öreg fa tövébe. Sango, miután felvette hálóingét ami szinte alíg ért el a combjáig, odament Mirokuhoz.

-Szia.-köszöntötte Sango.

-Szia.-Miroku kerülte Sango pillantását.

-Leülhetek melléd?

-Igen.Sango leült Miroku mellé.

-Sango?

-Igen?

-Sajnálom, hogy reggel meglestelek fürdés közben.

-Engem nem zavar ha engem nézel csak Kagomét ne nézd.- felelte Sango és hozzábujt a fiúhoz.

-Tényleg nem zavar?-Kérdezte Miroku.

-Egyáltalán nem zavar.

-Sango...-felelte a fiú miközben a lány szemébe nézett.-Nagyon szeretlek.

-Én is szeretlek téged.-felelte a lány majd megcsókolta Mirokut aki viszonozta a csókot.Miután Sango elválasztotta ajkát Miroku ajkaitól lehajtotta a fejét Miroku vállára.

-Sango?

-Igen?

-Volna kedved eljönni fürödni velem a közeli forráshoz?-kérdezte kicsit pironkodva Miroku.

-Nagyon szívesen.-felelte Sango.

-Akkor hát-állt fe Miroku-induljunk.

Felsegítette Sangot és kéz a kézben elindultak a forrás felé.

                                                                                                                         # # # 

-Mindig meg tudsz lepni szerezetes.-felelte Sango.-Ez a hely még szebb is mint amilyennek elképzeltem.

Köszönöm.-Nézett Sangora Miroku-Szerintem is...-a mondatot elharapta mert amíg beszélt Sango teljesen levetkőzve ott állt a vízben és locsolgatta magát a meleg forrásvízzel.Miroku elpirult és egy helyben állva nézte a gyönyörű lányt.Miroku már sokszor megleste Sangot ahogyan fürdik de azok a helyzetek mások voltak.Sango észrevette az álldogáló Mirokut.

-Valami baj van?-kérdezte Sango

-Nem csak-felelte pironkodvaMiroku- tudod én még sohasem fürödtem együtt egy lánnyal.

-Ha tudni akarod még én sem fürödtem együtt sohasem egy fiúval.-felelte mosolyogva Sango.-Gyere nagyon meleg a víz.

Miroku e szavak hallatán bátorságot érzett magában és elkezdett vetkőzni. Miután levetkőzött, elkezdett sétálni a meleg vízben ami elvette a fiú minden félelmét. Önbizalommal telve odaúszott Sangohoz aki átölelte őt.

-Ugye milyen jó a víz?-kérdezte pironkodva Sango.

-Nélküled nem lenne ilyen jó.-felelte Miroku.

Sango és Miroku lebukott a víz alá és elkezdtek csókolózni. Amikor már elfogyott a levegőjük egymás karjaiban felúsztak a víz színére.Miroku még mindig magához ölelteSangot és elúszott vele a közeli sziklához. Ott Miroku nekidöntötte a hátát a meleg sziklafalhoz.Sango nekidölt a fiúnak aki felnézett a csillagos égre és meglátott egy hullócsillagot.

-Kívánjunk valamit-felelte Miroku aki csakis Sangora tudott gondolni.

-Azt kívánom, hogy legyen minden nap az életünkben olyan gyönyörű mint ez a mai.-kívánta Sango.

-Én azt kívánom, hogy mindig legyünk ilyen boldogok mint ma.

-Sango?

-Igen?

-Miután elintéztük Narakut utána hozzám jönnél feleségül?

-Nagyon szivesen hozzádmegyek.

Miközben beszéltek csakis egymás szemébe tudtak nézni.

-Nagyon szeretlek Sango.

-Én is nagyon szeretlek.

Miroku megcsókolta Sangot. A nap is mintha csak azért kelt volna fel, hogy gyönyörködjön a szerelmesekben. Miroku és Sango Úúgy érezte hogy a szerelmük közé már sohasem állhat semmi sem.

                                                                                                                        # # #Vége# # #   

Ui:Sango remélem teccett a történetem. Nagyon szeretlek téged és még egyszer BOLDOG SZÜLINAPOT.