A japán gasztronómia legtöbbünknek furcsa, távoli, ismeretlen világot jelent. A szokatlan formák, színek és főleg ízek miatt sokan biztos távolságból szemlélik. Vannak azonban - egyre többen -, akik merész kísérletezőkedvükben közelebbről is megismerkednek vele, és bizony nagyon tudják értékelni. De milyen is a japán konyha, és miként néznek ki az ételek? Valóban így célszerű feltenni a kérdést, hiszen a japán gondolkodásmódban egyáltalán nem mindegy, hogy milyennek látjuk az ételeinket. Elsősorban kiegyensúlyozott képet kell nyújtaniuk. Harmóniát kell sugározniuk, és aprólékos műgonddal elkészített esztétikus látványt kell mutatniuk. A távol-keleti szigetország gasztronómiájában járatlanok gyakran hiszik, hogy az ottani szakácsokat szinte kizárólag a képző- és iparművészetből készítik fel a szakmára.
Egyes szakértők szerint teljes bizonyossággal akkor beszélhetünk igazi japán ételről, ha azt csészéből meg lehet inni vagy pálcikával lehet fogyasztani. A kanál Japánban nem igazán tekinthető hagyományos használati eszköznek, így gyakorlatilag az evőpálcika (mely a négyszögletű kínaival szemben sima kör keresztmetszetű, és annál általában rövidebb) mint - a kézen kívüli - egyetlen evőeszköz határozza meg a segítségével elfogyasztható ételeket.
Mivel a szigeten évszázadokon keresztül óriási szegénység volt, és a húsevést is tiltották, egyáltalán nem csoda, hogy alapélelmezést szolgáló rizs mellett a tengerből minden szabadon elérhetőt és ehetőt felhasználtak. Az is alapelv, hogy amelyik tengeri élőlény elég friss ahhoz, hogy nyersen elfogyasztható legyen, akkor azt bizony meg is kell tenni.
Ismerkedjünk meg tehát a japán konyha néhány nemzetközileg is ismert érdekességével:

Sushi

Érdekes módon a sushi (hideg, kis falatkákra formázott vagy vágott rizses ételek) kialakulásához évszázadokkal ezelőtt éppen a halak tartósításának szándéka vezetett el. A halszeleteket rizzsel és sóval együtt kövekkel préselve elásták, majd néhány hetes vagy hónapos erjedés után ásták ki újra. Az erjedt, savanykás rizst eldobták, a tartósított halszeleteket pedig ráértek később megenni. Ez volt az ősi sushi, a funazushi. A XVIII. században Tokióban, pontosabban az akkori nevén Edo városában kezdték készíteni a modern változatot, melyet előbb edomaezushi, majd nigirizushi néven ismertek. A nigiri egyébként a kézi készítésű sushi, melyet általában páronként rendelnek és szolgálnak fel. A maki vagy norimaki a hengeresen sodort, rolád típusú sushi, melyet tengerialga-lapokba burkolnak, majd általában 6-8 részre vágva tálalnak. A préselt fajta neve az oshi, melyet kockára vágva szolgálnak fel, és végül inarizushi névre hallgat a töltött szójakocsonya, azaz tofurolád.

Sashimi

Ha eltekintünk a sushi rizsrészétől, és csak a művészien hajszálvékonyra szeletelt nyers halakra (és szá-mos egyéb tengerlakóra) koncentrálunk, láthatjuk, ezeket önmagukban is felszolgálják, ez a sashimi.

Rizs

De nem kevésbé fontos a rizs, mely a japán étkezésnek immár 2000 éve az alapját adja. Annyira, hogy a reggelit, ebédet és vacsorát japánul szó szerint reggeli, déli és esti rizsnek nevezik. Az alaptípusa a kissé ragadós főtt, gőzölt rizs, melyet ezért könnyebb is az evőpálcikákkal kezelni. Aztán van a sushihoz való kissé ecetes fajta, továbbá a zöldségekkel és egyebekkel dúsított, pirított, tengeri algába csomagolt rizsgolyó, és még számtalan formában készül.

Ramen

Szójával ízesített sűrű húsleves, melybe sok tészta és általában némi hús is kerül.

Yakitori

Néhány darab hús bambusznyárson, melyeket fűszeres mártásokkal ízesítve faszénparázsos grillen sütnek meg. Elsősorban csirkét használnak, de sok egyéb hús is előfordul.

Tempura

Különböző (rák, hal, hús, zöldség, gomba) falatkákat (lisztből, tojásból és vízből habosra felvert) tésztába mártanak, majd olajban hirtelen kisütnek. Mártogatás céljára szolgáló tempuraszósszal szokás felszolgálni. Legjobb az e célra berendezkedett, hasonnevű szakétteremben, ahol a vendégek körbeülik és körbeeszik a szakácsot.

A shabu-shabu

Tulajdonképpen a húsfondü japán változata, amikor hajszálvékonyra szeletelt marhabélszínt helyeznek a forrásban lévő húslevesbe, melyben egyidejűleg hagyma és egyéb zöldségek, gombák, tofu és tészta is fő.

Sukiyaki

Sült hús, zöldség és tofufalatok, melyeket - klasszikus módon - fogyasztás előtt nyers tojásba mártanak. Ezek - az előbbivel együtt - általában az asztalnál, saját kezűleg készülnek.

Teppan yaki

Az előző kettővel megegyezően szintén a nyílt színen készül, de nem a vendégek kivitelezésében, hanem éppen a szórakoztatásukra készíti a bárpulttal körbevett forró vaslapon. Mégpedig boszorkányos ügyességgel és olyan tempóban, hogy az ámuló vendégek alig tudják szabad szemmel követni. Mellesleg a teppan yakiba igazán szinte minden alapanyag belefér, és nemcsak mutatós, de nagyon ízletes is lehet.