Rin és a jövő

Ao=Kék

Tsuki=Hold

Seikatsu=Élet

Rin=Társ

Rin megnőtt, vagyis eltelt 10 év.Kb. 17 éves lehet. Még mindig Sesshoumaruval utazgat de egy nap Rinre támadott egy szellem, aki Sesshoumarut akarta megölni. Sesshoumaru már majdnem elkésett hogy megmentse Rint. Megölte a szörnyet de egész nap nagyon hallgatag volt. És folyton morgott. Majd egy idő után…

Viszlát Rin

Sesshoumaru: Rin! Gyere! Beszélni szeretnék veled!

Rin: Igenis Sesshoumaru-sama!

Sesshoumaru és Rin sokáig mentek az erdőben, míg végül Sesshoumaru megállt. Rin nem értette, hogy minek jöttek ide, de hatalmas mosollyal az arcán megállt Sesshoumaru mellett.

Sesshoumaru: Rin! Menj el!

Rin: Tessék? Sesshoumaru-sama…

Sesshoumaru komoly pillantást vetett Rinre. Rin szemébe nézett.

Sesshoumaru: Menj el Rin!

Rin: De Sesshoumaru-sama… Én nem…

Sesshoumarunak vérvörös lett a szeme, vicsorogni kezdett és rámordult Rinre.

Sesshoumaru: Azt mondtam, menj el! Nem hallod?

Rin megrémült és elfutott. Futott, ahogy a lába bírta. Egy tisztásra ért. Meglátott egy kutat. Leült a szélére és sírt. De próbálta leküzdeni a szomorúságot ezért énekelni kezdett. Ekkor egy szellem jelent meg előtte és rátámadott.

Rin: SESSHOUMARU-SAMA!!!

Sesshoumaru megindult erre és futott addig, amíg meg nem találta Rint és a démont. A szellem nekiesett Rinnek de ő beleesett a kútba és eltűnt. Sesshoumarut hatalmas düh fogta el és egyetlen csapással 1000 darabra szelte szét a démont. Sesshoumaru belenézett a kútba de Rinnek sem, a sikolyát sem, énekét sem életjelet, adó hangját nem halotta. Becsukta a szemét és figyelt. Semmilyen életjel. Sesshoumaru úgy döntött tovább áll. Pont az ölte meg Rint amitől, meg akarta védeni. Most ismét csak úgy van a világban. Nincs miért élnie. Senki sem számít rá. Nem számít élet vagy halál. Csak úgy van a hatalmas világban…

A kút másik oldalán

Rin kimászott a kútból és Kagomét meg Inuyashát látta maga előtt. Kagome már megint begurult. Rin halkan nyikkantott egyet, amire mind a ketten felfigyeltek. Inuyasha kiemelte Rint a kútból és letette a földre. Rin ijedtében csak futni kezdett. Kiszaladt az útra, ahol már közeledett egy kocsi. Hirtelen egy gimis srác elkapta Rint a kezénél fogva. Átölelte és elugrott vele az autó elől. Rin időközben elájult. A fiú gyorsan átfutott a járdára és letette Rint egy padra.

Rin: Ki vagy te? Mi… mi történt?

Aotsuki: A nevem Aotsuki. És ahogy elnézlek te sem vagy ide valósi.

Ki ez a lány?

1 év múlva…

Sesshoumaru véletlenül beleesett a kútba. Nem ijedt meg csak furcsállotta, hogy ahol látni vélte a kút alját ott tovább zuhant. Mikor földet ért kijött a kútból és elindult keresni valakit aki megmondja neki hol van.

Kagome: Anya! Itthon vagyok!Souta!Jii-chan!Megjöttem!

Sesshoumaru: Ez annak a lánynak a hangja. Az illata is ott van mindenhol…

Kagome: Kint hagytam a biciklim. Mindjárt jövök!

Sesshoumaru maga mellé nézett és egy fura fémszerkezetet látott. Ez lenne a bicikli?

Kagome: Á meg…….van!

Sesshoumaru: Üdv!

Kagome: Áááááá! Menj innen!Lelőlek!Áááá!Hol a nyilam?

Sesshoumaru: Itt!

Seikatsu: Kagome! Lekésted a próbát! Pedig a tanár megmondta…

Kagome: Menekülj Seikatsu-chan!

Seikatsu: Sess…Sesshoumaru-sa…ma!

Sesshoumaru: Ki vagy te? Honnan tudod a nevem? Ismerős a szagod. Talán dolgom volt veled?

Seikatsu: „Nem emlékszik rám. Pedig csak egy éve történt. Vagy emlékszik csak nem ismer fel. Olyan régen volt. De tisztán emlékszem arra is, amikor megismertem. Mi is volt a nevem? Mi is?”

Kagome: Hívom a társaim! Ők segítenek!

Seikatsu: Társ? Társ… társ… rin… a nevem…

Sesshoumaru: Hogyan?

Seikatsu: Emlékszem!A nevem Rin volt!Upsz!

Sesshoumaru: Rin?

Aotsuki: Seikatsu! Anya hívott! Azt mondja menned, kell! És Houjo-kun Kagomét kint várja! Meg engem is szóval mindenki siessen!Ó!Gomen!Üdvözlöm odzisan!

Seikatsu az odzisan kifejezésen nevetni kezdett és Kagome is. Sesshoumaru felfigyelt a két lány csengő kacagására de ekkor leesett neki.

Sesshoumaru: „Rin!A folyton mosolygó és nevető kislány, aki mellettem állt. Aki megmentette Jakent. Aki annak ellenére is velem maradt, hogy én egy démon vagyok. Aki 10 éven keresztül tartotta bennem a hitet. Annak a hitét, hogy érdemes élni. Ráébresztett, arra hogy a világban nem csak úgy vagyok. Vannak, akik számítanak rám.”