A hitomi hercegnő

by

 Ayame

Már világos volt de a nap még csak most ébredezett.A vörös és sárga színekben játszó eget nem fedték felhők.Inuyasha és barátai is most keltek fel a következő hangra:

Sango:HOUSHI-SAMA!!!!Mit képzelsz magadról te papok szégyene?!

Inuyasha(nyújtózkodás közben):Miroku!Mit csináltál már megint?Aludtam volna még!Miattad a szívbaj jött rám!

Miroku:Nem én sikoltozok itt!

Kagome:Senki nem mondta hogy sikoltozol.Sango sikoltozik miattad.Én meg sikitok mert felkeltettek.

Inuyasha Kagome mellett állt és ez végzetes volt.

Kagome:Kezdem.Áááááááááá!Rendben!Minden fájdalmamat kiadtam.

Inuyasha:Mit mondtál?Nem hallak!Beszélj hangosabban!

Kagome:ÍGY MOSTMÁR ÉRTED AMIT MONDOK?

Inuyasha:I..Igen!

Kagome:Remek!Akkor!Hol a legközelebbi falu?

Sango:Erre már nincsenek falvak csak kisebb klánok.Azt beszélik a hitomi klán hercegnője  és a vezére eltűntek.Nem ismerős?Hitomi?A hitomi klán vezére Kagewaki-sama.Kagewaki és Naraku ugyanaz a személy.Nem tartjátok furcsának?Mononoki hercegnő volt Kagewaki felesége és eltűnt mind a kettő.

Miroku:Szerintem a hercegnő rájött hogy rossz pasival kezdett ki.Rájött hogy ő Naraku és elmenekült. Naraku meg utána.

Kagome:A véleményem az hogy a lánynak más valaki tetszik.Elvégre ki ne maradna egy hatalmas szellem védelmében hacsak nincs valaki más.

Inuyasha:Köhm!

Kagome:Persze Naraku melett senki nem húzná sokáig.És ha ráadásul Naraku üldözi őt…

Inuyasha:.akkor mi segítünk neki.Már megint jótékonykodunk.

*

Akkor egy közeli erdőben a lány menekül és beszél az égi hanggal.

Mononoki:Hagyj békén!Tűnj el az életemből!

Naraku:Nem menekülhetsz!Mononoki!Én segítettem rajtad és megmentettelek a haláltól.Hálával és engedelmességgel tartozol nekem.

Mononoki:Nem!Engem Kagewaki-sama mentett meg.Nem te!Te egy szörnyeteg vagy!

Naraku:És hová mennél?Hmm?Ki venne magához?Egyedül elveszel!Ki szánna meg?Van ötleted mihez kezdenél?

Mononoki:Igen!A szabadság nekem bőven elég.És nem én keresek társat hanem a társ keres engem!

Naraku:Ó!És ki lenne az?Csak nem az apád?Ő már halott.Te is tudod én is!

Mononoki:Nem ő.Hanem Sesshoumaru.Miért érzem a gyávaságot a levegőben?Mást is érzek.Egy fiatalnak tűnő 98 éves szellem szagát.Jön és elvisz.

Naraku:Nem!Sesshoumaruhoz nem mehetsz vissza!

Mononoki:Mostmár a féltékenység szagát is érzem.Mi az ott?

A lány megállt és meglepett mégis boldog pillantásokat vetett az előtte álló alakra.Naraku gyorsan elmenekült.Hirtelen megszűnt a köd az erdőben és a nap sugarai behatoltak a faágak és gallyak közé.Az erdő már nem mutatta azt a komor és lehangoló képét.Gyönyörű volt ahogy a harmatcseppek megcsillantak a fákon és ahogy a szél virágok szirmait sodorta végig a tájon és az illat…Az ismeretlennek mégis csak egy valami volt szép.A hercegnő.A külseje elvarázsolta és az illatátol amolyan extázisba esett.Csak álltak egymással szemben szótlanul.A csendet a lány suttogása törte meg.Nem volt túl hangos de messze nem elég halk.

Mononoki:Sess…Sesshoumaru.

A hercegnő odaszaladt a szellemhez és teljes erejéből átölelte majd sírni kezdett.Sesshoumaru lágyan megemelte a lány fejét és letörölte az arcáról a könnycsepppeket.Mononoki elmosolyodott és ez több volt minden szónál de kerülte Sess tekintetét.Mindenképp el akarta kerülni az elkerülhetetlen de nem sikerült mivel Sess lágy hangon(amitől bármelyik lány elolvadna)megszólalt.

Sesshoumaru:Mononoki!Miért nem nézel a szemembe?Mitől félsz?Kitől félsz?

Az utolsó kérdést  már csak suttogta.Véletlenül Mononoki pont Sesshoumaru szemébe nézett.Mindha a tekintetéből áradnak a lány felé a érzelem.A körülírhatatlan érzelem ami olyan sokoldalú.Olyan lehetett mintha Sess lelkébe nézett volna.A gyűlöletet is látta de az nem érte el a lány szívét csak a szeretet.Sess odahajolt a lányhoz és megcsókolta.Mononoki hagyta magát.A csók után Sess átölelte a meglepett hercegnőt és a fülébe súgta.

Sesshoumaru:Nagyon féltem hogy későn érek ide.Féltem hogy bajod esik.Én…én szeretlek.

Ezek a szavak Sess száját még életében nem hagyták el.Talán a lány puszta jelenléte megtisztítja a lelket.Ki tudja?Sess nem olyan volt mint szokott.Megfogta a lány kezét és szomorúan vette észre hogy a karja nagyon forró.Rátette a kezét a homlokára.Az is meleg volt.A lány rá mosolygott de az arca sápadt volt és beteges.Sess méreg szagát érezte.Naraku mérget juttatott a lány testébe.És ha nem siet akkor biztosan meghal.

*

Sesshoumaru sokáig keresett gyógyszert de nem talált. Végül egy olyan növényt látott, meg ami pont segítene a szerelmén.A virág egy sziklaszirt tetején volt.Sesshoumaru megpróbált a virág közelébe menni de valami nem engedte. Többször is próbált de nem tudott közelebb menni.Sesshoumaru elővette a Toukijint és megpróbált azzal a növény közelébe menni.Mikor elért egy pontra egy különös burkot látott meg az egész hegy fölött.A hegy legtetején egy hatalmas palota állt.Sesshoumaru eltette a Toukijint és előhúzta a Tenseigát.Próbálta szétvágni vagy legalábbis megnyitni a pajzsot de nem sikerült.Sesshoumaru már vagy ezerszer nekifutott de nem jutott semmire. Végül összeroskadt a földön és egy hatalmasat ordított a világba. Könnyek kezdtek hullani a szeméből.

Sesshoumaru: Miért nem megy? Miért?Tenseiga!Miért hagytál cserben? Meg akarom menteni Mononokit!Meg akarom menteni a lányt, akit szeretek…

A tenseiga elkezdett lüktetni Sesshoumaru kezében és piros fényt bocsátott ki magából.Sesshoumaru érezte az erőt és utoljára még belehasított a pajzsba.A burok megszűnt és Sesshoumaru rögtön odament a virághoz. Gyorsan letépte és már futott is vissza ahhoz a fához, ahol Mononokit hagyta. Mikor odaért a virágnak a belsejéből kivett egy kis gyöngyöt.A gyöngy bármilyen méreg ellen hatásos. De amikor odament a lányhoz, hogy meggyógyítsa, már érezte rajta a halál szagát. Megnézte lélegzik-e még, de nem adott ki életjelet. Nem lélegzett, nem vert a szíve és nem mozdult. Megpróbálta életre kelteni a tensaigával de nem történt semmi.Sesshoumaru ráfűzte a gyöngyöt egy kis madzagra és nyakláncot készített belőle.A nyakába rakta, és az óta sohasem vette.

Sesshoumaru: Mononoki!Találkozunk a túlvilágon...egyszer talán…

Sohasem szabadul meg Mononoki szerelmétől…