Történelem:

Japán legelső lakói halászok, vadászok és élelemgyűjtögetők voltak, akik a meglevő földhidakon Koreából nyugat felé és Szibériából észak felé vándoroltak. Úgy gondolják, hogy a Polinéziából származó vándorok is részét képezik az etnikai sokszínűségnek. Kri.e 300-ra, a napimádó Yamato királyság hatalommal és szövetségekkel lazán egyesítette az országot. A 6. évszázad közepén Kínából a buddhizmus bekerült az országba és rövidesen állami vallássá vált. A buddhizmus és a sintoizmus, amely Japán eredeti vallása volt, közötti rivalizálást elhalványította az a tény, hogy a sinto istenségeket Buddha kinyilatkoztatásának tartják.

A többé vagy kevésbé stabil császárság megteremtésével, főleg a hazai Ainu császár győzelme után a 9. században, a japán császárok egyre több időt kezdtek fordítani a szórakozásra és műveltségre és kevesebb időt a kormányzásra. A császári udvar jelentős posztjait a nemes, de korrupt Fujiwara család birtokolta. A tartományokból egy új hatalom kezdett kiemelkedni: a szamurájok vagy "győztes osztályok" készséggel használták fel a fegyvereiket az autonómiájuk megvédésére és elkezdték ostromolni a fővárost Heian-t (jelenleg Kyoto). A Taira klán hirtelen megdöntötte a Fujiwara családot, azt viszont a Minamoto család 1185-ben. A shogun (katonai vezető) rang bevezetése után Minamoto Yuritomo a főhadiszállását Kamakurában állította fel, ezzel szemben a császár névlegesen Kyoto-ból uralkodott tovább. Ez a feudális uralom olyan hosszú periódusának kezdetét jelentette, melyekben az egymást követő szamuráj családok voltak az uralkodók, amíg 1868-ban helyre nem állt a császári hatalom.

A feudális évszázadokat öt nagyobb korszakra lehet felosztani. A kamakura korszak ( 1185 1333) alatt többször betörtek Kubláj Kán mongol seregei. Japánnak sikerült a mongolokat kiűznie, de a meggyengült felső osztály elvesztette a szamurájok támogatását. Go-Daigo császár vezette az országot a Muromachi korszak (1333 -1576) kezdetéig, amikor az elégedetlen Ashikaga vezér által irányított felkelés miatt a császár a hegyekbe menekült. Ashikaga és leszármazottai egyre csökkenő eredményességgel uralkodtak és Japán polgárháborúba és káoszba került. A különböző országrészek békét kötöttek és egyesültek a Momoyama korszak (1576 -- 1600) alatt Nobunaga és az őt követő Hideyoshi császárok által. A Keresztény évszázad (1543 - 1640) alatt először tolerálták a kereszténység gyors terjedését, majd erőszakosan tiltották, mert betolakodó vallást fenyegetésnek tartották. A Tokugawa korszak (1600 1867) alatt Tokugawa Iweyasu megverte Hideyoshi fiatal trónörököst és felállította Edoban (most Tokyo) a főhadiszállását. A császár csupán névleges uralkodással bírt Kyotoban, ezzel szemben a Tokugawa család Japánt a bezárkózás időszakába vezette. A japánoknak megtiltották, hogy tengerentúlra utazhassanak vagy külfölddel kereskedhessenek, és a külföldieket szigorú felügyelet alá helyezték. Az uralkodók iránti megkérdőjelezhetetlen engedelmesség és hűség elvének kezdetét jelző időszak napjainkig is tart.

A 19. század fordulójára a Tokugawa kormány irányítása stagnálni kezdett és korrupttá vált. Külföldi hajók kezdték egyre nagyobb kitartással kikezdeni Japán elszigeteltségét, és az éhezés és szegénység is meggyöngítette a kormány erejét. 1867-ben az uralkodó Keiki shogun lemondott és Meiji császár vette át az államügyek irányítását, keresztülvezetve Japánt a nyugatosításon és iparosításon. 1889-ben Japán egy nyugati-stílusú alkotmányt fogadott el, amelynek állásfoglalásai visszaadták a nemzeti öntudatot a hagyományos értékekkel együtt. Japán növekvő önbizalmát bizonyítja az a könnyebbség, amellyel megverte Kínát a Kínai-Japán Háborúban (1894-5) és az Orosz-Japán Háborúban (1904-5) Meiji császár fiának Yoshito, uralkodása alatt Japán az I. Világháborúban a Szövetségesek oldalán lépett háborúba. Ahelyett, hogy komolyabb szerepet játszott volna a konfliktusban, Japán megragadta az alkalmat, hogy a kereskedelem segítségével csúcssebességre kapcsolhassa gazdaságát. 1926-ban Hirohito császár került a trónra. A nacionalizmus hulláma feltornyosította a világméretű depresszió, amikor az 1930-ban elkezdődött. A népi zavargások eredménye az lett, hogy megnőtt a katonák hatalma: Japán bevonult Mandzsúriába 1931-ben és 1937-ben pedig az egész Kínára kiterjesztette a hatalmát.

Japán hármas szerződést kötött Németországgal és Olaszországgal 1940-ben és amikor a diplomáciai kísérletek meghiúsultak, hogy biztosíthassák az USA semlegességét, a japánok is bevetették magukat a II. Világháborúba azzal, hogy meglepetésszerű támadást indítottak Pearl Harbour ellen 1941 december 7.-n. Először Japán gyors sikereket ért el Indiáig tolva előre a frontvonalat egészen Ausztrália határáig és a Csendes-óceán középső területéig. A Midway csata nyitotta meg az USA ellentámadását, megkérdőjelezve Japán tengeri felsőbbségét és a háború áramát Japán ellen fordítva. 1945 augusztusára, amikor Japán hátrálásra kényszerült minden fronton, amikor Szovjetunió hadüzenetet jelentett be és amikor atombombákat dobtak le Hiroshimara és Nagaszakira, mindennek vége lett. Hirohito császár feltétel nélküli tűzszünetet írt alá. Japánt a szövetséges Szövetségesek 1952-ig megszállás alatt tartották, akik célul tűzték ki az országok demilitarizálását és a császár hatalmának csökkentését. Egy helyreállítási program lehetővé tette a gazdaság számára, hogy gyorsan fejlődhessen és Japán lett a világ legsikeresebb export gazdasága, amely masszív kereskedelmi felesleget generált és domináló szerepet szerzett az olyan területeken, mint elektronika, robotika, számítástechnika, autógyártás és banki műveletek.

Az 1990-es évek elején a régi biztonság kezdett eltűnni. Japán legendás gazdasági növekedése egy tényleges szélcsendre lassult le, és 1993-ban 38 éves uralkodás után a konzervatív Liberális Demokrata Párt (LPD) összeomlott a botrányok sorozata miatt és kikerült a hatalomból. (Az LPD visszatért egy éven belül). 1995 januárjában egy hatalmas földrengés rázta meg Kobe városát: a kormányzat reakciói lassúak és rendezetlenek voltak, amely szertefoszlatta Japán sokat dicsért földrengés előkészítését. Mindenekelőtt csak néhány nappal később egy évezredes szekta hatalmi akciókkal mérges gáz támadást hajtott végre a tokiói földalatti rendszeren. A megfigyelők egyetértenek abban, hogy Japán változik: a nemzetközi piaci erők és a bonyolult választási rendszer aláásták a politikai csatározások egykori költséges rendszerét, melyek az üzleti életet és a kormányzatot jellemezték. Egy megfeneklett gazdaság, a japán bankok hatalmas veszteségei, a csökkenő részvényárak és a regionális instabilitás aláásták Japán fényét - az 1998-as évek elején a japán bankok olyan rossz állapotba kerültek, amelyeket ki kellett segítenie az USA kormányának. Japán gazdasága állapotával szembeni szavazók komolyan leszavazták az uralkodó LPD pártot 1998 közepén, és ennek eredményeként Hashimoto miniszterelnök felállt. Őt Keizo Obuchi váltotta fel - ezért a megfigyelők nem jósolnak változásokat az országban.