Sakura 

oo-aniki=idősebb fiútestvér

neesan=fiatalabb lánytesvér

Mellesleg Sakura egy youkai…

Sakura: Inuyasha! Ha nem adod vissza a barackom, akkor megtámadlak!

Inuyasha: Blee! Nem adom!Hihi!Áu!

Sakura: Inuyasha! Jól vagy?C’únya fa! Bántottad a barátom!

Sakura semmivel sem törődve elkezdte rugdosni a fát, aminek Inuyasha nekiment.

Sakura: Au! A lábam…

Inuyasha: C’únya fa!

Inuyasha és Sakura nevetve mentek tovább. Inu hátára vette a kis lányt és elvitte addig a helyig, ahol találkozni szoktak.Letette a földre Sakurát. Elköszöntek egymástól és mindketten elindultak haza.

Másnap Sakura elment Inuyasához és Izayoihoz mert Inuyasha szerint már kíváncsi az anyja hogy ki ez a kislány.Sakura óvatosan bekopogott.Izayoi mosolyogva kinyitotta az ajtót.

Izayoi: Szia kislány! Miben segíthetek?

Sakura: C’ókolom!Milyen szépnek tetszik lenni!Inuyasha itt lakik?

Izayoi: Igen!Inuyasha itt lakik! Én vagyok az anyukája.

Izayoi kicsit kinyitotta az ajtót, ahonnan látszott a kis Inuyasha miközben szétszedi az egész szobát.

Inuyasha: Cia Sakura!

Sakura: Cia!

Izayoi: Ti ismeritek egymást? Milyen nagyszerű. Gyere be Sakura!Inuyasha rendet rak, és máris játszhattok.

Inuyasha miután rendet rakott elővette anyja rúzsát és bekente vele Sakura ajkait. Azután Sakura ugyanezt megtette Inuval is. Mindketten „szívdöglesztően” festetettek ki.

Ekkor Inu kis puszit adott Sakura arcára.Sakura nagyon elpirult de ő is megpuszilta Inu pofikáját. Így Inu és Sakura arcán is egy kis rúzsnyom lett.Inu letörölte a SZÁJÁRÓL a rúzst és boldogan kiszaladt a házból.

Sakura: Hé!Inuka!!Várj meg!C’ókolom Inuyasha anyukája!

Izayoi: Szia!

Inuyasha és Sakura sokáig kergették egymást. Beesteledett és mind a ketten kifáradtak. Leültek egy tó mellé, és azt lesték, hogy ki milyen formát vesz ki a csillagokból.

Inuyasha: Nem fázol Sakura?

Sakura: Egy kicsit.

Inuyasha: Tessék. Játszunk sátorost és bújjunk be a kimonóm alá.

Sakura: Oké!

Eltelt egy óra és mindketten elaludtak a „sátor” alatt…

50-60 évvel később…

Bankotsu és a megmaradt két zsoldos Renkotsu és Suikotsu épp egy palotát fosztanak ki és gyilkolják az embereket.Bankotsu és Renkotsu a börtönben végezték ki a foglyokat, amikor az egyik cellának betört a rácsa, és egy lány jött elő onnan.

Bankotsu: Oh egy hölgyet ilyen szívtelenül bezártak egy börtönbe? Milyen rémes!

Sakura: Hehe! Nem kell aggódnod. Megérdemeltem és most megfizetek a palota urának.

A lány villámgyorsan elindult és mindenkit megölt, aki az útjába került. Felért a legfelső emeletre, ahol egy kisbaba feküdt egy bölcsőben, akit az anyja csitítgatott.Sakurát nem hatotta meg és hidegvérrel megölte őket.

Renkotsu: Bankotsu oo-aniki!Kíváncsi vagyok erre a lányra. Nézzük meg!

Bankotsu: Jó ötlet! Ez a hölgy zsoldosnak való. Erős, bátor, könyörtelen és gyönyörű.

Sakura felért az emeletre miközben szorosan a nyomában volt Bankotsu és Renkotsu.A lány odament a palota urához, aki térdre esett előtte.Sakura mit sem törődve a két követőével és az úr könyörgésével elővett a zsebéből egy kést. A következő pillanatban a palota ura a földön feküdt saját vérében.Sakura már indult volna de, amikor Bankotsu és Renkotsu mellett ment el Bankotsu megfogta a lány karját.

Bankotsu: Várj!

Sakura: Minek? Vagy te is úgy akarod végezni, mint ez a hitvány féreg?

Renkotsu: Nyugalom! Tudod mi az a Shichinintai?

Sakura: Persze! Minden vágyam megismerni a hét zsoldost, akik több millió embert megöltek! De sajnos őket már jó ideje lefejezték.

Bankotsu: Felvirradt a szerencsenapod! Ugyanis a Shichinintai visszatért! Sőt mi több úgy döntök én a Shichinintai vezére, hogy beállhatsz közénk!

Sakura: Köszönöm Bankotsu-sama! Köszönöm Renkotsu-sama!

Bankotsu: Egy szabály van! Mindenki egyenlő! És mindenkit hívj csak oo-anikinak!

Sakura: Értem Bankotsu oo-aniki!

Sakura hirtelen azt se tudta, hogy sírjon, vagy nevessen. Végtelenül boldog volt hogy olyan emberekkel lehet, akik testvérként szeretik és olyanok, mint ő. Legalábbis ezt hitte. Azt nem vette észre, hogy Bankotsu folyton őt nézi.Bankotsu lábai bambulásától a földbe gyökereztek. Mikor észbe kapott odalépett Sakurához.

Bankotsu: Mi is a neved?

Sakura: Sakura!A nevem Sakura!

Bankotsu: Akkor induljunk Sakura neesan!Renkotsu oo-aniki!

Renkotsu: Suikotsu oo-aniki már kint van a kapunál 3 hordó sakéval.

Sakura: SAKE!!!Az olyan finom!

Renkotsu: Ennek örülök, mert akkor Bankotsu nincs egyedül. Most már ketten sóvároghattok utána. Persze fiatalok vagytok még ehhez…

Sakura: Ha én fiatal vagyok akkor te meg túl öreg vagy oo-aniki!

Bankotsu: Ne is hallgass rá! Sosem veszi észre, ha iszom! Még akkor, se ha pont előtte!

Eltelt 1 év és Sakura már teljesen a Shichinintai részévé vált.Renkotsu és Suikotsu már tényleg úgy nézett rá, mint egy kis hugicára. De Bankotsu szíve mindig elnehezedett mikor Sakura éppen nem vele foglalkozott vagy nem vele beszélgetett.

Bankotsu: „Nem értem. Én eddig egy érzéketlen zsoldos voltam. Most meg tele vagyok érzelemmel. Valami fáj. De nem akarok szabadulni tőle. Örülök, hogy fáj, és azt akarom, hogy igazán fájjon! Szenvedni akarok ettől az érzéstől!”

Sakura: Bankotsu oo-aniki!Minden rendben?

Bankotsu: Ö… ö igen! Mond Sakura!Volt már veled olyan hogy hasogatott valami itt legbelül? De te örültél, annak hogy fáj és azt akartad, hogy igazán szenvedj tőle!

Sakura: Igen! Ez akkor van, ha az ember szerelmes! Velem most is ez van! Várok, arra hogy az illető végre azt mondja, hogy: Szeretlek! Miért oo-aniki?Veled történt ilyen?

Bankotsu: Heh! Ne beszélj hülyeségeket neesan!

Sakura: „Bankotsu oo-aniki!Én azt hiszem teljesen beléd, zúgtam! Bárcsak te is szeretnél! Jaj ha elmondhatnám neked…” Na mindegy! Én elmegyek aludni, hiszen már lement a nap. Szép ál…

Sakura nem fejezte be a mondandóját, mert Bankotsu egyre közelebb ment hozzá. Mikor már ott állt mellette közelebb hajolt Sakurához és megcsókolta.Sakura viszonozta.Bankotsu átkarolta a lány derekát.A kezét egyre feljebb emelte és mikor már elég fent volt elkezdte lecsúsztatni Sakuráról a felsőjét.Sakura nem tudta mit tegyen ezért kapkodva, kitépte magát a fiú kezei közül. Visszaállította a kimonóját és elkezdett könnyezni a szeme.A fiú ismét közeledett a lányhoz.

Sakura: Ne! Maradj ott!

Bankotsu: De miért? Azt hittem te is szeretsz engem!

Sakura: De ez nekem gyors. Félek. Nem tudom, mit tegyek…

Bankotsu odament hozzá és átölelte.

Bankotsu: Először is próbálj meg bízni bennem. Ha van valaki, aki a javadat és a boldogságodat akarja akkor az én, vagyok. Nem félj semmitől. Főleg ne tőlem!

Sakura: Rendben.

Másnap útnak indult a három zsoldos és Sakura.Bankostu a csapat élén nagy magabiztos léptekkel ment és mosolygott. Szinte sugárzott belőle a boldogság.Sakura pedig Renkotsuval játszott.

Sakura: Akkor mi jut eszedbe, arról hogy… kék?

Renkotsu: Kék ég!

Sakura: Akkor mondj rímet, arra hogy… kék!

Renkotsu: Kék ég!

Sakura: Na most kifogok rajtad oo-aniki!Mi az? Ha kimondod a nevem, akkor nyomban megsemmisülök!

Renkotsu: Csönd legyen!!!

Sakura: Igen!A válasz a csönd! Te túl jó vagy oo-aniki!

Renkotsu: Pedig ki gondolta volna?!

Suikotsu: Jól mulatsz oo-aniki?

Renkostu: Remekül!

Bankotsu: Én meg unalmamban költöttem egy verset!

Téli holdas este

Mikor virágos minden út,

S fehérek a cseresznyefák,

Minden mi volt eszembe jut,

Egy nyugalmas csöndes éjszakán.

A holdsugár, mint az ezüsteső dűlt,

S én hajnalig járkáltam künn a tónál,

Akár egy őrült.

Vén harcmezőn a hold gyújt sugarat,

Százhúszezer harcosnak életéből,

Mint egy futó emlék maradt.

A vándorúttól fáradtan, betelten,

Kopár mezőkön, zörgő avaron,

Kószál lelkem.

Elvágtat este a felleg,

Eltűnik a barát is,

Csak az arca marad meg.

A vízen a tajték,

Nem jut a partig,

Eltűnik. Én is,

Semmise tart itt.

Milyen hideg a hó,

Mert nincs velem,

A víg csavargó,

A szerelem…

Renkotsu és Suikotsu egymásnak dőltek és elkezdtek bőgni.Sakura meg csak ment, mint akit hipnotizáltak.Renkotsu észbe kapott és ellökte magától a még mindig bőgő Suikotsut.

Sakura: Suikotsu oo-aniki!Mond egy rímet azzal a szóval, hogy… fuss!

Suikotsu: Kuss!

Sakura: Ez így jó!! Kuss! Fuss!

Renkotsu: Párpajozzunk!És én kihívlak téged neesan!

Sakura: Suikotsu!Renkotsu kihívott téged párbajozni!

Sakura felemelte Renkotsut a nyakánál fogva és nevetni kezdett.

Bankotsu: És kiütéssel győzött Sakura!

Sakura: Mondjatok rímet a győzelemre!

Renkotsu: Kőleves?

Sakura: Én vagyok a nyertes, Enyém a győzelem!A kőlevest meg megtarthatod!

Inuyasha: Bankotsu!Végre megvagy te emberek szégyene!Kaze-no-kizu!

Bankotsu nem figyelt oda ezért a csapás közeledett felé. Szemei kikerekedtek és készült a halálra. Ám ekkor váratlanul eléugrott Sakura és átölelte.A Kaze-no-kizu mindkettőjüket eltalálta.

Inuyasha odament az alig élő Bankotsuhoz hogy utoljára megnézze de, észrevette Sakurát.

Inuyasha: Sakura?

Sakura: Sz… szia Inuyasha!Még…még mindig ugyanolyan cukik…a…a füleid, mint 60 évvel ezelőtt…

Inuyasha: Sakura!Én annyira…

Sakura: Tudom!

Sakura átölelte Bankotsut és egymás karjaiban mind a ketten meghaltak.Suikotsu és Renkotsu szomorúan bámultak maguk elé.De mind a keten elindultak hogy éljék életüket.

Másnap…

Inuyasha: „Sakura!Sajnálom!Imádkozni fogok a lekedért!Kagome?Ideült mellém?Nekem dőlt…Annyira hasonlít Kikyoura.De ő nem Kikyou.Megértem hogy Sakura Bankotsu elé ugrott.Én ezerszer is megtenném Kagoméért.”

Kagome: Inuyasha?Minden rendben?

Inuyasha: Kagome!Igérd meg nekem hogy örökké velem maradsz!

Kagome: Nem értelek!

Inuyasha átölelte Kagomét és azt suttogta a fülébe:

Inuyasha: Kagome!Ezerszer is feláldoznám magam érted!

Inuyasha odahajolt a lányhoz és megcsókolta.

Inuyasha: „ Örökké meg foglak védeni!Nem engedem, hogy bajod essen!Mert én szeretlek!!!”